Tanító növények

A pszichedelikus hatású növények, a 'növényi tanítók' felhasználása a druidák és szinte minden ősi tudással rendelkező természeti nép gyakorlatában fontos szerepet kaptak. Bár manapság ezeknek a növényeknek a többségét a drogok közé sorolják, használatukat tiltják, a sámánok, látnokok, jósok szinte kivétel nélkül éltek az általuk felkínált megvilágosodással.

Az észak-amerikai indiánok úgy tartják, a drogok és a növényi tanítók között az a különbség, hogy a drogok fogyasztásakor előbb van az öröm, utána viszont ezért fizetni kell, míg - ahogy ők nevezik - az orvosságok esetében előbb fizetni kell, azután jön a boldogság. Az általuk alkalmazott peyote (Lophophora Williamsii) kaktusz fogyasztása hányással és tisztulással jár, és egyáltalán nem említhető egy lapon az élvezeti cikként használt drogokkal.

Ezek a szentnek tartott hallucinogének a sámánok hite szerint megnyitják a tudat kapuit, elérhetővé teszik az őseikkel, szellemeikkel való kapcsolatot, így képesek látni az őket körülvevő valóságot, az energiákat, és jövendöléseket, gyógyítást is kaphatnak általuk. Úgy tartják, ezek szent medicinák, olyan orvosságok, melyekhez egyfajta entitást, tanítót is kötnek, aki vezeti őket ezen az úton és soha nem hagyja őket magukra.
A tanító növények nem okoznak sem fizikai, sem lelki függőséget, bár némelyik nagyobb mennyiségben mérgező, ezért adagolásuk nagy odafigyelést és szakértelmet kíván. A legtöbbjét azonban nem lehet túladagolni, aki sokat eszik vagy iszik ezekből, legfeljebb elálmosodik és kialussza, vagy kihányja a felesleget.

Az amerikai kontinens rendkívül gazdag tanító növényekben. Őslakosainak sámánjai még jelenleg is használnak szertartásaik során pszichedelikus növényeket vagy azok főzeteit. Az észak-amerikai és a mexikói indiánok peyote kaktuszt (Lophophora williamsii), míg Mexikó más törzsei maszlagból (Datura) és kukoricalevélből készült főzetet vagy hajnalka magokat (Rivea corymbosa) és hallucinogén hatású gombákat (pl. Psilocybe mexicana) fogyasztanak. A dél-amerikai curandero-k (gyógyító sámánok) a több növényből főzött italt, az ayahuasca-t (legfontosabb alkotórésze a Banisteriopsis caapi, a 'lélek liánja'), míg más sámánok a san pedro kaktuszt (Trichocereus pachanoi) tartják tanítójuknak.

Ázsiában kevésbé nagy a választék hallucinogén hatású növényekből, de itt is megtalálták a tudás őrzői azokat a tanítókat, akik útmutatással, látomásokkal látták el őket. A csattanómaszlag (Datura stramonium) és a marihuana (Cannabis indica) mellett a hindu nép körében szentnek számító Soma, azaz a légyölő galóca (Amanita muscaria) is ilyen ősi, szertartásos keretek között fogyasztott növénynek számított. Ez utóbbit az európai hagyományban is előszeretettel alkalmazták, többek között a vikingek seidhr varázslónői és a kelta druidák is, olyan módon, hogy a Lughnasad (augusztus 1.) idején gyűjtött, nagy erejű gombákat fiatal fiúkkal megetették, majd azok vizeletét megitták. A fiatal szervezet által lebontott méreganyagok így már nem kerültek be a druidák testébe.

Ezeknek a növényeknek a segítségével a druidák olyan összefüggéseket voltak képesek meglátni és felfogni az őket körülvevő világról, a természetről, ami messze felülmúlta egy átlagember tudását. Láthatták a mindent átfogó erőket, az energiákat, az energiák mozgását, az őselemek szellemeit, az őseiket, tanítóikat, az állatalakban megjelenő szellemeket (erőállatokat) és a világ egyensúlyát, ami rendkívül fontos volt számukra.