Isteneink

A vihar akkor kezdődött, amikor az utolsó isten is levette kezét a népemről. Az alakok körben álltak, hangtalanul, mint valami sötét ceremónia áhítatos résztvevői. Láttam a fátyol mögött álló fekete árnyakat. Megtörtnek tűntek, csak szomorúságot éreztem felőlük, nem haragot és azon tűnődtem, mi lesz most velünk. Keressünk új isteneket magunknak? Lehetséges istent találni egyáltalán? Már nem tudta senki, mikor szegődtek mellénk. A nagyanyám nagyanyja sem emlékezett olyan időkre, amikor nem voltak isteneink. De a népem már nem tisztelte őket. Lassan kinyitottam a szemem. Fáztam, a köpenyem átázott, és senki nem volt, aki takarót terített volna rám. Úgy döntöttem, eszem még a szent növényből, mielőtt elindulok.

Mikor újra felnéztem, a zivatar még mindig tombolt. Fényes szikrák világították meg a tájat, az energia, mint valami fehér kígyó, végigszáguldott alattam, hogy mutassa az utat. A felhők sötét hajókként úsztak az égen, bennük távolodó, szomorú isteneinkkel, de nem értem rá bánkódni, csak elindultam a ragyogó kígyó után az ismerősnek tűnő ösvényen.

Sok tavasz elmúlt azóta, ám isteneink nyomára nem bukkantam. Hittem, hogy megtalálom őket, ám helyettük ravasz, hitszegő embereket leltem. Az eső még mindig esik, de a fák hallgatnak, nem szólnak többé azokhoz, akik amúgy sem értik suttogásukat. Embereket látok, akik neveket mormognak, árnyakat szólongatnak, képzelt hatalmaknak hódolnak, de igaz isteneink nyomát elmosta az a réges régi vihar.

Időnként hallani vélem, ahogy szólnak hozzám az idők homályából. Lehunyt szemeik mögött kavargó, színes tájakról álmodnak és emberekről, akik még emlékeznek rájuk. A kígyó is halványabban világítja meg az utat. Az utcai lámpák fényében lassan elenyészik, részévé válik a nagy egésznek, amiből valaha megszületett, de mégis, néha látom a népemet, ahogy szívükben újraéled egy szikra és a kérdés: Hová tűntek a régi isteneink?

***

Mikor felébredek, szomorú, sötét fellegeken állunk. Néhány csillogó szempár és sok sötét verem távolodik tőlünk. Utolsó erőnkkel újra teremtünk, mert nem tudunk nem teremteni. Alkotásunk visszhangja soha nem hal el a mindenségben, kanyargó, fekete ösvényeket díszítünk fel fénnyel és megszentelt növényeket szórunk a földre, miközben értetek sírnak sötét fellegeink. Egyetek, drága testvéreink és igyatok szomorú, szent vizeinkből. Mi itt leszünk.

Biddy Early, az ír boszorkány

A kalandos életű bölcs javasasszony, Biddy Early (Bridget Ellen Connors) 1798-ban szegény gazdálkodócsaládban született Írországban, Kerry megyében.

Mint korának legtöbb embere, ő sem tanult meg írni és olvasni. Családjával írül beszélt, de ismerte az angol nyelvet, és egy vándorló ír népcsoport nyelvét, a shelta-t is beszélte.
Anyja, Ellen Early Connors gyógyfüvekkel és különféle növényekkel gyógyított, így Biddy is korán kitanulta a mesterséget. Gyermekkorát nagyrészt egyedül töltötte, és már akkor úgy hírlett róla, képes beszélni a tündérekkel. Később állítólag tőlük kapta meg híres kék palackját, amibe ha belenézett, az alján lévő sötét folyadékból ki tudta olvasni páciensei számára a legmegfelelőbb gyógymódot.

Amikor 16 éves lett, anyja a nagy szegénység és alultápláltság miatt megbetegedett, majd röviddel ezután meg is halt. Hat hónappal később Biddy apja, John Thomas Connors tífuszos lett és követte feleségét a sírba, így a fiatal lány egyedül maradt és el kellett hagynia otthonát.
Az elkövetkező években sorsa egyre hányatottabbá vált, egészen addig, míg megismerte Pat Malley-t, aki bár kétszer annyi idős volt, mint Early és előző házasságából volt egy fia is, John, mégis feleségül vette a hozomány nélküli lányt. Miután összeházasodtak, megszületett Biddy egyetlen gyermeke, Paddy.

Az asszony közös Feakle-i házukban kezdte meg igazi gyógyító praxisát és idővel komoly hírnevet is szerzett. A nap minden szakában jártak hozzá az emberek, állandóan volt valaki az otthonukban, aki a segítségét kérte.
Biddy soha nem kért pénzt a szolgálataiért, de a felajánlott adományokat, ajándékokat szívesen fogadta. A leggyakoribb fizetség a whiskey és a poitín, egy hagyományos, árpából vagy burgonyából erjesztett ír ital volt, mely olyan bőséggel állt rendelkezésükre, hogy nagy valószínűséggel ez okozta Biddy első férjének korai halálát. A nő még csak 25 éves volt, amikor 5 év házasság után megözvegyült és egyedül maradt kisfiával.

Nem sokkal Pat halála után az asszony újra megházasodott. A korban sokkal inkább hozzá illő mostohafia, John vette feleségül. Később fia, Paddy elhagyta a családi otthont és többé nem hallották hírét. Ám a szerencsétlenségek még koránt sem értek véget. A töménytelen alkohol végül végzett Biddy második férjével is, és a nő 42 évesen másodszor is egyedül maradt.
Harmadik férje, a nála fiatalabb, Clare megyéből származó Tom Flannery lett, akivel egy Kilbarron-i házba költöztek. A közelben lévő tavat később Biddy Early tavának nevezték el.

Mivel sok ember nem tudta megfizetni az orvosok ellátását, vagy nem kapta meg a megfelelő kezelést, és a papokra sem számíthattak, a boszorkány egyre ismertebbé és népszerűbbé vált a falubeliek körében.
Gyógynövényismerete és persze varázslatos, kék palackja mellett intuíciója, éleselméjűsége és emberismerete is segítette abban, hogy mindenkinek a legmegfelelőbb kezelést állapíthassa meg. A parasztok a jószágaik betegsége és egyéb, a gazdaságukat ért károk esetén is fordulhattak hozzá tanácsért.

A katolikus egyház befolyása akkoriban nagy hatással volt az emberek életére, így nem nézték jó szemmel Biddy tevékenységeit. A nép szerette, de a papok Biddy ellen beszéltek, ám ennek ellenére az emberek titokban így is felkeresték. Egy történet szerint egyszer még egy pap is elment hozzá, hogy kifürkéssze a titkait, de a nő egyből átlátott rajta és elküldte.
Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy 1865-ben boszorkányság vádjával bíróság elé állították, ám később elegendő bizonyíték híján kénytelenek voltak felmenteni.

1868-ban Tom Flannery is meghalt, így Biddy 70 éves korára harmadszor is megözvegyült. Egy évvel később azonban hozzáment negyedik, utolsó férjéhez, Thomas Meaney-hez, egy 30-as éveiben járó férfihoz, aki gyógyításért cserébe vette feleségül. A Kilbarron-i házban éltek egészen Thomas egy évvel később bekövetkező haláláig, ami szintén a túlzott alkoholfogyasztás számlájára volt írható.

Biddy 1874 áprilisában, nagy szegénységben halt meg. A Clare megyei Feakle temetőjében csak egy pap, és szomszédja, Pat Loughnane volt jelen a búcsúztatásánál, mert az emberek azt gondolták, félreértenék a jelenlétüket. Biddy ismeretlen helyen, jeltelen sírban nyugszik, ám néhány helybéli azt állítja, tudja, hol van eltemetve.

A hányatott sorsú boszorkány temetésén a pap így emlékezett meg róla beszédében: "Azt hittük, egy démon él közöttünk Biddy Early személyében, de egy szentünk volt, és nem is tudtunk róla."

Azok az emberek, akik még személyesen ismerhették ezt a rendkívüli asszonyt, az 1950-es években meghaltak, így már csak a szájhagyomány viszi tovább a híres Biddy Early nevét. Személyének jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Írországban ő az egyetlen javas gyógyító, akire név szerint emlékeznek. Clare megyében álló kunyhója ma már turistalátványosság, ám mágikus erejű kék palackja azóta sem került elő. Talán a tündérek visszavették, amikor már nem volt rá szüksége többé.

Tanító növények

A pszichedelikus hatású növények, a 'növényi tanítók' felhasználása a druidák és szinte minden ősi tudással rendelkező természeti nép gyakorlatában fontos szerepet kaptak. Bár manapság ezeknek a növényeknek a többségét a drogok közé sorolják, használatukat tiltják, a sámánok, látnokok, jósok szinte kivétel nélkül éltek az általuk felkínált megvilágosodással.

Az észak-amerikai indiánok úgy tartják, a drogok és a növényi tanítók között az a különbség, hogy a drogok fogyasztásakor előbb van az öröm, utána viszont ezért fizetni kell, míg - ahogy ők nevezik - az orvosságok esetében előbb fizetni kell, azután jön a boldogság. Az általuk alkalmazott peyote (Lophophora Williamsii) kaktusz fogyasztása hányással és tisztulással jár, és egyáltalán nem említhető egy lapon az élvezeti cikként használt drogokkal.

Ezek a szentnek tartott hallucinogének a sámánok hite szerint megnyitják a tudat kapuit, elérhetővé teszik az őseikkel, szellemeikkel való kapcsolatot, így képesek látni az őket körülvevő valóságot, az energiákat, és jövendöléseket, gyógyítást is kaphatnak általuk. Úgy tartják, ezek szent medicinák, olyan orvosságok, melyekhez egyfajta entitást, tanítót is kötnek, aki vezeti őket ezen az úton és soha nem hagyja őket magukra.
A tanító növények nem okoznak sem fizikai, sem lelki függőséget, bár némelyik nagyobb mennyiségben mérgező, ezért adagolásuk nagy odafigyelést és szakértelmet kíván. A legtöbbjét azonban nem lehet túladagolni, aki sokat eszik vagy iszik ezekből, legfeljebb elálmosodik és kialussza, vagy kihányja a felesleget.

Az amerikai kontinens rendkívül gazdag tanító növényekben. Őslakosainak sámánjai még jelenleg is használnak szertartásaik során pszichedelikus növényeket vagy azok főzeteit. Az észak-amerikai és a mexikói indiánok peyote kaktuszt (Lophophora williamsii), míg Mexikó más törzsei maszlagból (Datura) és kukoricalevélből készült főzetet vagy hajnalka magokat (Rivea corymbosa) és hallucinogén hatású gombákat (pl. Psilocybe mexicana) fogyasztanak. A dél-amerikai curandero-k (gyógyító sámánok) a több növényből főzött italt, az ayahuasca-t (legfontosabb alkotórésze a Banisteriopsis caapi, a 'lélek liánja'), míg más sámánok a san pedro kaktuszt (Trichocereus pachanoi) tartják tanítójuknak.

Ázsiában kevésbé nagy a választék hallucinogén hatású növényekből, de itt is megtalálták a tudás őrzői azokat a tanítókat, akik útmutatással, látomásokkal látták el őket. A csattanómaszlag (Datura stramonium) és a marihuana (Cannabis indica) mellett a hindu nép körében szentnek számító Soma, azaz a légyölő galóca (Amanita muscaria) is ilyen ősi, szertartásos keretek között fogyasztott növénynek számított. Ez utóbbit az európai hagyományban is előszeretettel alkalmazták, többek között a vikingek seidhr varázslónői és a kelta druidák is, olyan módon, hogy a Lughnasad (augusztus 1.) idején gyűjtött, nagy erejű gombákat fiatal fiúkkal megetették, majd azok vizeletét megitták. A fiatal szervezet által lebontott méreganyagok így már nem kerültek be a druidák testébe.

Ezeknek a növényeknek a segítségével a druidák olyan összefüggéseket voltak képesek meglátni és felfogni az őket körülvevő világról, a természetről, ami messze felülmúlta egy átlagember tudását. Láthatták a mindent átfogó erőket, az energiákat, az energiák mozgását, az őselemek szellemeit, az őseiket, tanítóikat, az állatalakban megjelenő szellemeket (erőállatokat) és a világ egyensúlyát, ami rendkívül fontos volt számukra.

Gyógyítás illóolajokkal

A különféle illatos növényeket már az ókori Egyiptomban is előszeretettel alkalmazták. Vallási szertartásokhoz füstölők, a testük és szellemük frissen tartására pedig olajok, illatosítók, parfümök és fürdők formájában. A balzsamozók mirhát, cédrust, kakukkfüvet, fahéjat, szantált tettek az eltávolított belső szervek helyére, a távolkeleten pedig tömjént égettek a szertartásokon. Kínában jázminolajat használtak illatosításra, és jázminfüstölőt a temetési szertartásokon. Az isteneknek felajánlott áldozattól egészen a démonok távoltartásáig mindenhol hasznát vették.

Az ókori civilizációk hanyatlásával az illóolajok alkalmazása is háttérbe szorult, de később a kereskedőknek és a gyarmatosításoknak köszönhetően egész Európában nagyon kedveltek lettek. A tudomány fejlődése, az olcsón előállítható, mesterséges illatok látszólag kiváltották a természetes növényi anyagokat, ám azok gyógyításra alkalmatlanok, így a természetes szerek újra kezdenek bekerülni a köztudatba.

Gyógyítás illóolajokkal

Ánizs (Pimpinella anisum):
-emésztési zavarok, köhögés, menstruációs panaszok
-párologtatással, bedörzsöléssel, szájöblítéssel

Bazsalikom (Ocimum basilicum):
-emlékezőképesség gyengülése, szellemi fáradtság, menstruációs panaszok,
emésztési zavarok
-párologtatással, bedörzsöléssel, fürdővízben
-keverhető bargamottal, gerániummal
-nem alkalmazható érzékeny bőrre, terhesség alatt, epilepsziásnál

Bergamott (Citrus bergamia):
-depresszió, emésztési zavarok, légfrissítés
-párologtatással, bedörzsöléssel
-keverhető ciprussal, jázminnal, levendulával, narancsvirággal
-nem alkalmazható érzékeny bőrre

Boróka (Juniperus communis):
-stressz, bőrápolás, menstruációs panaszok, narancsbőr, reuma
-párologtatással, fürdővízbe, bedörzsöléssel
-keverhető levendulával, ciprussal, szantállal
-nem alkalmazható epilepsziásnál, terhességnél

Bors (Piper nigrum):
-kedvetlenség, emésztési zavarok, izomfájás, reuma
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő
-keverhető szantállal

Borsmenta (Mentha piperita):
-depresszió, fejfájás, izomfájás, megfázás, migrén, légfrissítés, rovarriasztás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés, inhalálás, borogatás, szájöblítés, illatszer
-keverhető rozmaringgal
-nem alkalmazható érzékeny bőrre, lefekvés előtt

Cédrusfa (Cedrus atlantica):
-ingerültség, stressz, bőrprobléma, hajhullás, korpásodás, megfázás,
rovarriasztás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető rozmaringgal, narancsvirággal, borókával, bergamottal, jázminnal,
ciprussal
-nem alkalmazható terhességnél, epilepsziásnál

Ciprus (Cupressus sempervirens):
-feszültség, klimax, köhögés, megfázás, reuma, visszérprobléma
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető borókával, erdei fenyővel, levendulával, szantállal
-nem alkalmazható epilepsziánál

Citrom (Citrus limon):
-feszültség, szellemi fáradtság, fejfájás, emésztési problémák, megfázás,
visszérpanaszok, rovarriasztás, szagtalanítás
-párologtatás, inhalálás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető narancsvirággal, eukaliptusszal, levendulával
nem alkalmazható érzékeny bőrre

Citromfü (Melissa officinalis):
-nyugtalanság, klimax, szorongás, emésztési zavarok, fejfájás, korpásodás,
köhögés, reuma
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő
keverhető gerániummal, ilang-ilanggal, levendulával, narancsvirággal
nem alkalmazható érzékeny bőrre

Erdei fenyő (Pinus silvestris):
--idegfeszültség, köhögés, megfázás, reuma, szagtalanítás
-párologtatás, fürdő, inhalálás
-keverhető cédrusfával, muskotályzsályával, rozmaringgal
- nem alkalmazható érzékeny bőrre, és töményen, csak higítva!

Eukaliptusz (Eucalyptus globulus):
-depresszió, köhögés, migrén, megfázás, reuma, rovarriasztás
-párologtatás, bedörzsölés, inhalálás, fürdő, borogatás
-keverhető erdei fenyővel, levendulával

Édeskömény (Foeniculum vulgare):
-klimex, emésztési zavarok, köhögés, szélhajtás
-párologtatás, inhalálás, bedörzsölés, fürdő, szájöblítés
keverhető gerániummal, levendulával, szantállal
nem alkalmazható epilepsziásnál

Fahéj (Cinnamomum cassia):
-depresszió, feszültség, impotencia, emésztési zavarok, megfázás,
menstruációs panaszok
-párologtatás, inhalálás, bedörzsölés, fürdő, szájöblítés
-keverhető mandarinnal
nem alkalmazható érzékeny bőrre

Geránium (Pelargonium odoratissimum):
-feszültség, impotencia, klimax, stressz, bőrápolás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés, borogatás, szájöblítés, illatszer
-keverhető bazsalikommal, bergamottal, citrommal, naranccsal

Grapefruit (Citrus paradisi):
-kimerültség, szellemi fáradtság, emésztési zavarok, narancsbőr, légfrissítés
-párologtatás, bedörzsölés
-keverhető ciprussal, kámforral, levendulával, rózsafával
-nem alkalmazható érzékeny bőrre

Ilang-Ilang (Cananga odorata):
-álmatlanság, depresszió, impotencia, menstruációs zavarok, magas
vérnyomás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés, illatszer
-keverhető jázminnal, szantállal
-nam alkalmazható alacsony vérnyomás esetén

Jázmin (Jasminus officinalis):
-depresszió, feszültség, impotencia, menstruáció panaszok
-párologtatás, fürdő, illatszer
-keverhető bergamottal, borssal, citrommal, naranccsal, rózsafával

Kakukkfü (Thymus vulgaris):
-idegesség, kimerültség, bőrápolás, emésztési zavarok, köhögés, reuma
-párologtaás, bedörzsölés, szájöblítés, lemosás, borogatás
-keverhető bergamottal, citrommal, citromfüvel, rozmaringgal
-nem alkalmazható epilepsziánál, terhességnél, magas vérnyomásnál

Kamilla (Matricaria chamomilla):
-álmatlanság, depresszió, fejfájás, nyugtalanság, emésztési zavarok,
megfázás, menstruációs panaszok
-borogatás, bedörzsölés, fürdő
-keverhető gerániummal, levendulával, pacsulival
-nem alkalmazható terhességnél

Kámfor (Cinnamomum camphora):
-álmatlanság, depresszió, izomfájás, megfázás, reuma
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés, inhalálás
-keverhető borsosmentával, citrommal, grapefruittal
-nem alkalmazható epilepsziánál, magas vérnyomás esetén

Kubebabors (Litsea cubeba):
-köhögés, megfázás, sdzagtalanítás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető citrommal
-nem alkalmazható érzékeny bőrre

Levendula (Lavandula officinalis):
-álmatlanság, klimax, nyugtalanság, bőrápolás, fejfájás, magas vérnyomás,
reuma, rovarriasztás
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő, illatszer
-keverhető citrommal, erdei fenyővel, muskotályzályával, pacsulival,
rozmaringgal

Majoránna (Origanum majorana):
-álmatlanság, feszültség, emésztési zavarok, izomfájdalom, köhögés, magas
vérnyomás, reuma
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő
-keverhető bergamottal, levendulával, rozmaringgal
-nem alkalmazható terhességnél

Mandarin (Citrus reticulata):
-depresszió, idegesség, szellemi fáradtság, emésztési zavarok, izomgörcs
-párologtatás, inhalálás, fürdő, bedörzsölés, illatszer
-keverhető fahéjjal

Mirtusz (Myrtus communis):
-szellemi fáradtság, bőrápolás, reuma, szagtalanítás
-lemosás, inhalálás, szájöblítés, párologtatás, bedörzsölés
-keverhető levendulával

Muskotályzsálya (Salvia sclarea):
-depresszió, klimax, stressz, korpásodás, menstruációs zavarok, magas
vérnyomás, szagtalanítás, érdeklődés felkeltése
-párologtatás, borogatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető borókával, citrommal, gerániummal, jázminnal, levendulával
-nem alkalmazható epilepsziánál, terhességnél, alkohol fogyasztással

Narancs (Citrus aurantium):
-feszültség, stressz, bőrápolás, emésztési zavarok, megfázás, szagtalanítás
-fürdő, párologtatás, bedörzsölés, szájöblítés
-keverhető bergamottal, citromfüvel, rózsafával

Narancsvirág (Citrus aurantium amara):
-álmatlanság, depresszió, impotencia, nyugtalanság, bőrápolás, emésztési
zavarok, fejfájás
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő, illatszer
-keverhető gerániummal, levendulával, muskotályzsályával

Pacsuli (Pogostemon patchouli):
-depresszió, impotencia, szellemi fáradtság, bőrápolás, narancsbőr,
rovarriasztás, szagtalanítás
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő
-keverhető bergamottal, erdei fenyővel, gerániummal, narancsvirággal

Római Kamilla (Anthemis nobilis):
-feszültség, klimax, stressz, izomgörcs, menstruációs panaszok
-párologtatsá, fürdő, bedörzsölés, borogatás
-keverhető gerániummal, pacsulival, levendulával
-nem alkalmazható terhességnél

Rozmaring (Rosnarinus officinalis):
-emlékezőképesség gyengülése, stressz, emésztési zavarok, reuma,
korpásodás, köhögés, megfázás
-inhalálás, párologtatás, bedörzsölés, fürdő, borogatás
-keverhető bazsalikommal, borsosmentával, cédrusfával, levendulával
-nem alkalmazható terhességnél, epilepsziánál

Rózsafa (Aniba rosae odora):
-álmatlanság, feszültség, lehangoltság, bőrápolás, emésztési zavarok, fejfájás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető naranccsal, gerániummal, grapefruittal

Szantálfa (Santalum album):
-depresszió, feszültség, impotencia, klimax, bőrápolás, emésztési zavarok,
megfázás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés, inhalálás, szájöblítés, borogatás
-keverhető borssal, ciprussal, ilang-ilanggal, narancsvirággal

Szegfüszeg (Eugenia caryophyllata):
-feszültség, impotencia, kimerültség, fogfájás, izomgörcs, megfázás, reuma,
rovarriasztás
-párologtatás, bedörzsölés, szájöblítés, borogatás
-keverhető borsosmentával, édesköménnyel

Teafa (Melaleuca alternifolia):
-szellemi fáradtság, bőrápolás, lábgombásodás, megfázás, rovarcsípés
-párologtatás, inhalálás, szájöblítés, fürdő, bedörzsölés
-keverhető citrommal, levendulával


Felhasználás

-Bedörzsölés:
10-15 csepp illóolajhoz 50 ml növényi olaj

-Párologtatás:
aromalámpába vagy párologtatóba 6-8 csepp illóolaj

-Fürdő:
5-10 csepp illóolaj mézben vagy tejben oldva a fürdővízbe

-Inhalálás:
2-3 csepp illóolaj 1 liter forrásban lévő vízbe, gőzöket belélegezni

-Borogatás:
meleg borogatás a krónikus, visszatérő tünetekre, hideg a hirtelen fellépő
panaszokra
4-5 csepp illóolaj vízbe, puha ruhadarabot belemártani

-Szájöblítés:
1-2 csepp olaj egy pohár vízbe, fogmosás után

-Illatszer:
10-15 csepp olaj 100 ml alkoholba

-Belsőleg:
1-2 csepp mézben vagy tejben oldva

Tavaszi és nyár eleji növények

A mérsékelt égöv erdei számos bogyós gyümölcsöt, gyógy- és fűszernövényt, gombát kínálnak azoknak, akik felismerik ezeket a növényeket.

Háborúk idején az emberek sokszor kényszerből fordultak az erdők adta táplálék felé, vadhagymát szedtek, tölgyfa kérgéből őröltek lisztet, vagy édesgyökeret kerestek, manapság viszont a városban élők körében már nem nagyon ismertek sem a vadon termő növények, sem azok felhasználási lehetőségei.

A gyűjtéshez szükséges pontosan ismerni, felismerni a fogyasztásra szánt növényeket, hiszen nagyon sok olyan is található, amelyik méreganyagokat tartalmaz. A legmegfelelőbb, ha van olyan, aki meg tudja mutatni, melyiket érdemes gyűjteni, de ilyen személy hiányában egy könyv is megteszi, ami pontos leírásokat, és felismerhető képeket (inkább fotókat, mint rajzokat) tartalmaz.

Március

-Százszorszép (Bellis perennis)


Élőhelye: rétek, parkok, pázsitok
Felhasználási területe: a zsenge levelek főzelékként, salátaként
virága ecetben eltéve

***

-Illatos ibolya (Viola odorata)

Élőhelye: erdők, cserjések, erdőszélek
Felhasználási területe: virága kandírozva, jégkockába, sütemények díszítésére

***

-Közönséges tyúkhúr (Stellaria media)

Élőhelye: szántóföldek, mezők, kertek
Felhasználási területe: zsenge levele leveszöldségként, salátaként

***

-Madársaláta (Galambbegy) (Valerianella locusta)

Élőhelye: töltések, szántók, kertek, cserjés területek
Felhasználási területe: zsenge tőlevélrózsái (a virágok megjelenése előtt) ’spenótnak’, salátaként

***

-Salátaboglárka (Ficaria verna) (!!!)

Élőhelye: nedves, árnyékos erdők, réten, patakpartok
Felhasználási területe: zsenge leveleit levesként, salátaként (csak a virágzás előtt használható, később mérgezővé válik), bimbói ecetben eltéve
gyökérkoloncok, sarjgumók a virágzás után, zöldségként megfőzve

Április

-Kerek repkény (Glechoma hederacea)

Élőhelye: nyirkos rétek, erdők, árnyékos falak, fák
Felhasználási területe: zsenge levelei salátákhoz, túróhoz keverve, levesekbe, zöldséges ételekbe, burgonyához
virágai bólénak elkészítve

***

-Pongyola pitypang (Gyermekláncfű) (Taraxacum officinale)
(Nem tévesztendő össze a mérgező kutyatejjel!!)

Élőhelye: rétek, pázsitok, útszélek
Felhasználási területe: zsenge levelei salátába, levesekbe, más tavaszi növényekkel együtt főzelékként, virágzás előtt a gyökere megfőzve

***

-Mezei sóska (Rumex acetosa) (!)

Élőhelye: rétek, legelők, nyirkos területek, folyópartok
Felhasználási területe: zsenge levelei salátákba, levesekbe, főzelékként (oxálsav tartalma miatt, a spenóthoz hasonlóan nagyobb mennyiségben nem fogyasztható, vagy tejjel készítendő)

***

-Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

Élőhelye: rétek, füves, törmelékes helyek
Felhasználási területe: zsenge (virágzás előtti) levelei (alapos lemosás, és a leveleken végigfutó erek lehúzása után) salátaként, főzelékekbe, levesekbe, túróhoz keverve vagy nyersen (kesernyés)

***

-Medvehagyma (Allium ursinum)

Élőhelye: árnyékos, humuszban gazdag lombos erdők, árterek, szurdokok
Felhasználási területe: virágzás előtt szedett levelei salátákba, szószokhoz, levesekbe

***

-Nagy csalán (Urtica dioica)

Élőhelye: utak mentén, nitrogénben gazdag talajokon, irtások, nádasok, vízpartok
Felhasználási területe: (kesztyűben szedett) leforrázott, zsenge leveleit levesekbe, főzeléknek, nyersen

***

-Podagrafű (Köszvényfű, Szent Gellért füve) (Aegopodium podagraria)

Élőhelye: szurdokok, cserjések, nyirkos, laza talajon, vízfolyások mentén
Felhasználási területe: friss, virágzás előtti levelei spenóthoz hasonlóan, idősebb leveleinek íze a petrezselyemre hasonlít, így inkább fűszerezésre alkalmas

***

-Útszéli zsázsa (Cardaria draba)

Élőhelye: száraz, meleg területek, útszélek, töltések
Felhasználási területe: levelei csípős ízűek, salátákba, túrókrémbe, szintén csípős magjai borshoz hasonlóan, fűszerezésre

Május

-Közönséges cickafark (Achillea millefolium)

Élőhelye: száraz gyepek, mezsgyék, száraz tölgyesek, szikes puszták, nitrogénkedvelő
Felhasználási területe: zsenge, aromás levelei túró, vaj fűszerezésére, levesekbe

***

-Hólyagos habszegfű (Silene vulgaris)

Élőhelye: száraz rétek, mészben gazdag, kőtörmelékes helyek
Felhasználási területe: zsenge leveleit és hajtásait salátákba, levesekbe, és káposztához, vagy spenóthoz hasonlóan főzelékszerűen elkészítve

***

-Fehér libatop (Chenopodium album)

Élőhelye: művelt területek, gabonaföldek, városokban, kertekben, útszélen, nitrogénkedvelő
Felhasználási területe: levelei spenóthoz hasonlóan megfőzve

***

-Parajlibatop (Chenopodium bonus-henricus)
"Spárgaspenót"

Élőhelye: települések közelében, utakon, legelőkön, tápanyag- és nitrogénigényes (néhány helyen termesztik)
Felhasználási területe: virágzás előtt szedett fiatal levelei és zsenge (spárgához hasonló ízű) hajtásai a spenóthoz hasonlóan elkészítve

***

-Mezei zsálya (Salvia pratensis)

Élőhelye: mészben gazdag, száraz, napos helyek, rétek, utak, cserjések
Felhasználási területe: levelei bor, sör, húsok és halak fűszerezésére, frissen vagy szárítva

***

-Májusi pereszke (Calocybe gambosa)

Élőhelye: rétek, erdők, erdőszélek, parkok, kertek, meszes talajon
Felhasználási területe: enyhén lisztszagú és ízű húsa tojással sütve, levesnek megfőzve vagy töltelékekbe

***

-Ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta)

Élőhelye: lomb- vagy fenyőerdőkben, lágyszárú növények között, trágyázatlan réteken, legelőkön
Felhasználási területe: jó szagú húsa levesekbe, rizzsel keverve, sütve, megtöltve, szárítva

***

-Nyúlánk kucsmagomba (Morchella elata)

Élőhelye: erdők, parkok
Felhasználási területe: enyhén dióízű húsa az ízletes kucsmagombához hasonlóan használható

Június

-Citromfű (Melissa officinalis)

Élőhelye: üde erdők, bozótosok, sövények mellett, de többnyire termesztett
Felhasználási területe: citromos ízű levelei salátákba, tésztákhoz

***

-Mezei kakukkfű (Thymus serpyllum)

Élőhelye: útszegélyek, bozótok, száraz és félszáraz rétek, legelők, savanyú homoktalajon, mészkerülő (citromillatú is lehet)
Felhasználási területe: tésztákhoz, salátákba

***

-Mezei körömvirág (Calendula arvensis)

Élőhelye: útszélek, gyomos területek, a termesztett kerti körömvirág (Calendula officinalis) elvadultan is megtalálható
Felhasználási területe: virágai salátákba, ételek díszítésére (értékes gyógynövény)

Növénygyűjtés kezdőknek és ajánlott irodalom

Növénygyűjtés kezdőknek

A gyógynövények és a vadon termő, ehető növények felismeréséhez sok időt kell tölteni a természetben, de az se keseredjen el, akinek erre éppen nincs lehetősége. Kezdetben az is elég lehet, ha elolvasunk néhány határozókönyvet, nézegetjük a képeket, ismerkedünk a növényekkel. Ha valamiről úgy gondoljuk, ismerősnek tűnik, láttuk a környéken, ellenőrizzük, de arra figyeljünk, hogy autóutak és forgalmas helyek mellől, vegyszerezett területekről akkor se gyűjtsünk be semmit, ha amúgy szépnek látszik, mert méreganyagok rakódhatnak le a növényekben. Ekkor csak a beazonosítás legyen a célunk.

Amikor már van elég alap tudásunk az olvasgatástól, a kirándulások alkalmával vigyünk magunkkal egy lehetőleg fotókkal illusztrált határozót, így nem kell feleslegesen letépni valamit és otthon beazonosítani, hanem azonnal ki tudjuk keresni és ellenőrizni. Ez mindenképpen könnyebb, mint egy elszáradt, fonnyadt növényről megállapítani a jellemzőit.
Figyeljünk a könyv által említett hasonló (esetleg mérgező) növényekre, különösen a gombákkal legyünk óvatosak. Amiben teljesen biztosak vagyunk, azt szedjük le és próbáljuk ki otthon.

Túrázáskor nem kell minden növénynél megállni és a könyvben keresni, inkább azzal foglalkozzunk, amin megakad a szemünk, ami ismerősnek tűnik a könyvekből, így sokkal több sikerélményünk lesz, mint ha mindent megpróbálnánk beazonosítani.
A jó lelőhelyeket érdemes megjegyezni, és persze a gyűjtés időpontját is írjuk fel. Évente menjünk vissza a területre és figyeljük meg a változásokat.
A természet nem piac, ahol bármikor bármit megkaphatunk. Alkalmazkodnunk kell és azzal dolgozni, ami éppen van. Nem minden területen terem ugyanabból a növényből a következő évben is (vagy nem annyi, mint korábban), van, amikor más a domináns, majd a következő évben visszatér az előző.
Amikor sokat gyűjtünk abból, amit szeretünk, érdemes valamilyen eljárással tartósítani. Legjobb a fagyasztás, gombáknál és fűszernövényeknél egyaránt működik, de akár a bogyósokat is elrakhatjuk télire ezzel a módszerrel pl. teának. A gyümölcsökből készíthetünk gyógyborokat, pálinkákat, a legtöbb gombát pedig száríthatjuk is.

A másik lehetőség, hogy könnyen felismerhető növényekkel kezdjük az ismerkedést.
Az egyik ilyen a kora tavasszal, február-március környékén megjelenő vadsnidling. Többnyire erdei utak mellett lehet vele találkozni, messziről úgy néz ki, mintha fűcsomók lennének, de más árnyalatúak, és persze az illatuk is elárulja őket. Kihúzva látszanak a kis fehér hagymák is.
Könnyen felismerhető még pl. a csalán, a kerek repkény, a gyermekláncfű, a fekete bodza, a som, a fehér libatop, a mezei zsálya, a csabaíre, a vadrózsa (csipkerózsa), az erdei szamóca, a galagonya, a mahónia, a földiszeder, az eperfa, a tyúkhúr, a kakukkfű, a salátaboglárka, a mogyorós lednek, a porcsin, az ibolya, a mezei katáng (cikória), a csicsóka. Gombák közül a késői laska meg úgy általában a laskafélék, a pöfetegek, a fenyőtinóru, a júdásfül (ezt legjobb szárítani), a gyapjas tintagomba. a kucsmagombák stb.

Amennyiben van kertünk, hagyjunk meg egy részt gondozatlanul és figyeljük meg, milyen növények jelennek meg a területen maguktól. Amit felismerni vélünk, azt pontosan azonosítsuk be, nézzük meg a hatásait, az analógiáit, így arról is képet kaphatunk, a természet mire akar figyelmeztetni, mivel akar gyógyítani bennünket. Hónapról hónapra kövessük a változásokat nem csak a kertben, hanem a saját egészségi- és lelkiállapotunkban is, hiszen ez a terület rólunk is árulkodik. Ami megjelenik, arra szükségünk lehet.

Létesíthetünk gyógynövénykertet is, amibe akár vadon szedett gyökeres növényeket is megpróbálhatunk betelepíteni.


Ajánlott irodalom:

Magyar könyvklub: Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények
Thomas Laessoe: Határozó kézikönyvek: Gombák (Képes ismertető több mint 500 gombáról)

Kelta varázsital - A sör

A kelták nagyon kedvelték a lakomákat és a jó italokat. A gyalognép méz- és árpasört ivott, aminek receptjét feltehetőleg még Mezopotámiából hozták magukkal, és a germán népekhez hasonlóan ők is erőnövelő varázsitalnak tartották (ahogy a világhírű Asterix történeteiben láthatjuk, amiben a gallok a druida főzetének köszönhetően győzedelmeskednek a rómaiak felett). A magasabb rangú kelták azonban inkább a mediterrán vidékekről származó borral oltották szomjukat. Mikor Írország a X. században elzárkózott a vikingek támadásai elől, még akkor is fenntartottak egy útvonalat az Ibériai félszigettel, innen hozták ugyanis a jóféle bort.

A korabeli sörfőzés egyik alapanyaga az egyszerű hanga vagy más néven erika (Calluna vulgaris), télizöld, vadciprus, angyalmetélt a csarabfélék nemzetségébe tartozik. Latin neve a söprés szóból származik, többféle felhasználása mellett seprűként is használták. Megtalálható Észak-Amerikában, Ázsiában és Európában, elsősorban a mészszegény, napos, tápanyagban szegény savanyú talajokat kedveli. A 20-50 cm magas növény virágzata lehet rózsaszín, lila, vöröses és fehér is. Július végétől néha novemberig is virágzik. Norvégia nemzeti növénye. Belsőleg (vagy mézként) alkalmazva vízhajtó hatású, húgyúti fertőzések, hólyaghurut, veseproblémák, vérszegénység ellenszereként használható, de hatékony a reuma, a vese- vagy epekő kezelésekor is, illetve izzasztó, nyugtató és érelmeszesedés elleni hatása is ismert. Külsőleg, borogatásként a köszvényes fájdalmakat enyhíti, porrá tört, szárított levelei pedig a gennyes sebek gyógyulását segítik elő.


A régi időkben fölbe süllyesztett hatalmas dézsákban, izzó parázson hevített kövek segítségével főzték a sört. A komló használata előtt egy grut vagy gruit nevű (többnyire nyugtató, kábító hatású) növényi keveréket, a hanga mellett cickafarkat (Achillea millefolium), fekete ürmöt (Artemisia vulgaris), vízi rozmaringot (Ledum palustre), európai fenyérmirtuszt (Myrica gale), kerek repkényt (Glechoma hederacea), orvosi pemetefüvet (Marrubium vulgare) és malátát (csíráztatott gabonaszemeket) használtak.

A hanga esetében ehhez nagyon alapos tisztításra volt szükség, mivel leveleit megfertőzheti a többnyire gabonákon élősködő anyarozs (Claviceps purpurea) más néven ergot gomba vagy varjúköröm, mely hallucinogén alkaloidokat tartalmaz. Már az ókorban is ismerték a szédüléssel, fájdalommal, a végtagok üszkösödésével és hányással járó ergotizmust (más néven Szent Antal tüze), amit sokáig fertőző járványnak hittek. A görög Démétér kultusz követői azonban nagy valószínűséggel claviceps gombával fertőzött árpából, borból, reszelt sajtból és mentából készített italt, kykeón-t fogyasztottak. 1935-ben egy svájci vegyész, Albert Hofmann kezdett kísérletezni az ergottal, majd néhány évvel később létrehozta az LSD-25-öt, egy hallucinogén hatású alkaloidot.

Az egyiptomiakhoz hasonlóan, akik Ré földre hullott könnyeinek hitték őket, a kelták is nagy tisztelettel viseltettek a méhek (bech) iránt. Hitük szerint - a kutyákhoz, madarakhoz, lovakhoz és szarvasokhoz hasonlóan – ezek az állatok is szállítják a lelkeket a túlvilágra.
A méhek által készített és raktározott tápanyag, a méz (mil) fontos alkotórésze volt a sörkészítésnek, de számos más jótékony hatása is ismert. Sebek kezelésére is alkalmazták, mert elősegíti a folyadékáramlást, serkenti a vérkeringést, de teákban a meghűlések ellenszereként és vöröshagymával keverve szívpanaszok esetén is jó szolgálatot tehet.
A hangaméz, ahogy az egész növény, szintén alkalmas sör előállítására, de elég drága, így szükség esetén helyettesíthetjük bármilyen mézzel, ha ki akarjuk próbálni a mézsört.

Kelta menyegzői ital:

1-1,5 kg hangaméz
6-8 liter víz
1-2 alma, citrom vagy narancs (esetleg vegyesen)
1 csipet citromsav
20-30 deka cukor
2-3 dkg élesztő
1 szelet pirított kenyér

Egy nagy fazékban forraljuk fel a vizet, majd tegyük bele a mézet és a cukrot és kevergessük addig, amíg feloldódik. Amikor a főzet enyhén forr, adjuk hozzá a gyümölcsöket és a citromsavat is. Közben pirítsunk meg egy szelet kenyeret, majd amikor már nem forró, kenjük rá az élesztőt. Amikor a mézes víz kihűlt, tegyük az élesztős kenyeret a tetejére, és egy kis rést hagyva zárjuk le az edényt és hagyjuk így 10-12 órán keresztül. Ezután vegyük ki a kenyeret, szűrjük le az italt, majd töltsük át üvegekbe. Arra figyeljünk, hogy az alkohol képződése során gázok keletkeznek, ezért kilyukasztott dugót használjunk, vagy speciális, sörfőzéshez való dugaszt vásároljunk erre a célra.
Az üvegeket vagy az erjesztőedényt 15-20 fokos helyiségben tároljuk. 2-3 nap elteltével az ital forrni kezd, ilyenkor figyeljük a folyamatot, és ha szükséges, a képződő gázok távozását segítsük elő. Kb. 2-3 hét elteltével kész a mézsörünk, ekkor újra szűrjük le, és tároljuk hideg helyen.
A forrást bármikor megakadályozhatjuk, ha a folyadékot hűtőben tároljuk. Minél nagyobb a sör méz és a cukor tartalma, annál tovább eltartható.
Kísérletezhetünk különféle fűszerek hozzáadásával is. A fahéj, a szegfűszeg, a vanília vagy a gyömbér különleges ízt adhat a sörünknek.

A druida szentély

Ahhoz, hogy kialakítsunk egy druida szentélyt, néhány dolgot szem előtt kell tartanunk. Nem elég találomra kiválasztani egy helyet a természetben, figyelembe kell vennünk a saját céljainkat és a hely jellegét, állapotát, hogy a kettőt össze tudjuk egyeztetni.
Amikor területet választunk - akár a jövendő lakhelyünket, akár csak egy természeti helyet ideiglenes oltárunk számára - fontos szempont az, milyen fák élnek az adott helyen.

A druidák szentként tisztelték a fákat, mint az Ég és a Föld közötti hidakat, amik biztosítják az összeköttetést és az energiaáramlást a két sík között.
Sok nép egy fa ősanyától és egy fa ősapától eredezteti magát. A kelták is azt tartották, hogy a fák az emberek ősei. Legfontosabb fának - a föniciaiakhoz, zsidókhoz, görögökhöz, rómaiakhoz, etruszkokhoz és a germán népekhez hasonlóan - a tölgyet, (daur) a Napnak, azaz az ég istenének növényét tartották. Ereje, magassága, hosszú élettartama és (elsősorban a gall keltáknál) a rajta élősködő, gyógyító erővel bíró fagyöngy a fák királyává tette, de annak is jelentőséget tulajdonítottak, hogy a nyári napfordulókor hozza virágait. Szent helyeik is általában tölgyesekben voltak. Ezek a latin nemus (liget, tisztás) szóból a nemeton (gall), drunemeton (kisázsiai galaták) és nemed (ír) nevet viselték.

A saját nemetonunk területének kiválasztásakor érdemes egy nagyobb tölgyfát keresni, vagy kiválasztani egy öregebb, nagy termetű fát, ami szentélyünk őrzője lehet.
Minden kelta törzsnek vagy törzsszövetségnek saját szent fája - az ír hagyományban bile - volt, ahol a törzs királyait avatták. Ez a fa a törzs területének közepén állt, az egység és a biztonság jelképeként. Ha az ellenség az Élet Fáját (crann bethadh) kidöntötte, ezzel meggyalázta, és romlásba döntötte a népet. A szent fa olyannyira fontos volt, hogy a törzs területének szakrális középpontján álló fafajtából minden csata alkalmával elvittek egy kisebb példányt gyökerestől. Amíg ezt birtokolták, addig erejük biztosított volt.

Amikor a megfelelő fát megtaláltuk, fontos, hogy felmérjük a hely adottságait és eldöntsük, mire van szükségünk a továbbiakban. Egyedül fogunk-e itt dolgozni, vagy nagyobb társaságnak szánjuk a területet, milyen szertartásokat, szellemi gyakorlatokat akarunk tartani, csak szakrális helyszínnek szánjuk-e vagy esetleg ünnepségeket, baráti összejöveteleket is tartanánk-e itt, állandó vagy ideiglenes szentély lesz-e stb?
A druidák minden lehetséges helyszínt az adott energiák (lehetőségek) alapján használtak fel. Elsősorban nem irányítani akarták a helyi erőket, hanem „meglovagolni” azt, ami már ott van.
Nekünk is arra kell törekednünk, hogy ne erőszakoskodjunk a természettel, figyeljünk arra, a területen belül hol, milyen energiákat, érzéseket, gondolatokat érzékelünk. Úgy tekintsünk a helyszínre, mint egy lakásra, amibe éppen beköltözünk és a bútorainkat rendezgetjük. Ne a falakat próbáljuk meg tologatni erőszakkal, hanem az érzéseinkre hagyatkozzunk, és persze ne hagyjuk figyelmen kívül a logikus elrendezést sem. Ahogy egy konyhában is jó, ha a kezünk ügyében vannak a dolgok, a természetben kialakított szentély is tükrözze a praktikusságot és persze a druidák számára fontos harmóniát. Természetesen az sem baj, ha minimális szinten beavatkozunk, néhány követ arrébbteszünk, ösvényt vágunk magunknak, vagy kitisztítjuk a túl gazos részeket. A lényeg, hogy az egyensúlyt fenntartsuk.

Amikor a természetben található energiákkal dolgozunk, arra hagyatkozhatunk, amit egy nálunk hatalmasabb erő a rendelkezésünkre bocsát. Bármit csinálunk, akkor lesz ereje, ha alkalmazkodunk, együtt munkálkodunk a helyi erőkkel, szellemekkel, követjük a természet körforgását, energiáját, és felhasználjuk az őselemek erejét.
A druidák gyakorlati értelemben a Földön, a természeten (nádúir) belül elkülönítették a földet (talam), a követ (cloch), a vizet (uisce), a tengert (muir), a levegőt (aer), a szelet (gaéth), a tüzet (teine) és a lángot (breó). A három legfőbbnek a földet, a vizet és a levegőt tartották, amiket egy különálló, nem földi (azaz szellemi, más valóságból származó) elem, a tűz ('az isteni szikra') hoz mozgásba. Ezt a hármas felosztást és egy középpontot láthatjuk a triskele-ben, ami a druidák egyik legfontosabb szimbóluma volt. A triskele három karja a földet, a vizet és a levegőt jelképezte, míg a közepe a tüzet, ami mozgásban tartja a létezést. Az egyes elemek az emberben is megjelennek. A föld köve a test (corp), az anyag, ami szilárddá tesz, a víz tengere az érzések, a lélek (animm), a lelkek összessége, ahogyan a tenger is a vízcseppek összessége, a levegő szele a sebesen szárnyaló gondolatok (imbráti), a tudatosság, és a tűz lángja a szellem (menme) világossága, a bölcsesség lángja (bréo n-eccna).

A háromkarú spirálnak megfelelően a druida szentélyben központi helyet foglal el a tűz, ekörül pedig a három alapelem, a föld, a víz és a levegő energiáit megtestesítő, funkcióval rendelkező építmények.
Amennyiben nagyobb terület áll a rendelkezésünkre, középen kialakíthatunk egy tűzhelyet, ami elsősorban a szertartási tűz helyszínéül szolgál. Fontos, hogy ebbe ne dobjunk bele semmit azokon a növényeken kívül, amiket áldozásra, imádkozásra vagy bármilyen szakrális célra szánunk.
Ettől a középponttól három irányba helyezkedik el a triskele három karja, azaz a föld területe, a víz területe és a levegő területe. Nem fontos azonos távolságra lenniük a középponttól, hiszen az a lényeg, hogy az adott tér sajátosságait használjuk, azt, ahol a megfelelő energia a legerősebben jelen van, és ahol a leghatékonyabban tud kiteljesedni.
A három vortex forgásának lentről (a föld mélyéből nézve) kell az óra járásának megfelelőnek lennie, a tűznek fentről, az ég irányából. Az egész triskele az óra járásával megegyezően forog. Érdemes nem a betanultakat követni, hanem LÁTNI, megnézni minden adott helyszín személyes jellemzőit, energiamintáit, és ahhoz alkalmazkodni.

A triskele a természet és az energia szimbóluma, nem csak egy ábra, hanem egy mozgásban lévő erő. A középpontja a stabilitás, a fix pont, a tűz, ami forgatja, mozgásban tartja a többi elemet és így magát az életet is. Energetikai értelemben a szentélyünkben is olyan pontot kell találnunk, ami megfelel ennek a jellegnek. Ez lesz a központ. Ezzel ellentétben a három spirálkar mozgásban van, tehát a föld, a víz és a levegő területéhez olyan helyet keressünk, ahol erősen érzékeljük ezt a fajta spirális energiát.

A föld területén lehet egy barlang, de ennek hiányában építhetünk meditációs kunyhót, izzasztókunyhót, vagy hordhatunk oda nagyobb köveket is. Ez lesz az elmélyülés helye. A víz az imák, felajánlások területe, ide egy vízzel teli kőmedencét, vagy egy nagyobb, természetes anyagból készült, időjárásálló tálat helyezzünk. Fontos, hogy a víztartó edény fák alatt álljon, mert a druidák úgy tartották, a természet akkor is folytatja a szertartásunkat, ha mi éppen nem tartózkodunk a közelben. A vízbe hulló falevelek, apró gallyak mind egy-egy imát (kérést, felajánlást, fogadalmat) testesítenek meg, így automatizálva, folytatva korábbi ceremóniánkat.
Fontos, hogy ezektől időnként tisztítsuk meg a vizet, mert a rothadásnak indult levelek már nem szolgálják a céljainkat.
A levegő területére a közösségi helyszíneket, a tanítás, étkezés, szórakozás céljára létesített építményeket (asztalok, padok stb) helyezzük. Amennyiben úgy találjuk kényelmesnek, használhatjuk a központi tüzet is főzésre, de létesíthetünk egy kisebb tűzrakót a levegő területén is, amit ekkor csak erre a célra használjunk (ebbe, a szertartási tűzzel ellentétben minden természetes hulladékot beledobhatunk, pl. a főzés során keletkező zöldségszárakat, kéztörlő papírt stb).
Természetesen a tűz és az egész terület tisztán tartása nagyon fontos, ne dobáljunk el szemetet, és a helyet legalább olyan szinten hagyjuk ott, ahogyan találtuk, de ha lehetőségünk van rá, akkor inkább (fizikailag és energetikai értelemben is) sokkal tisztább állapotban.

A történetek elmondása szerint szentélyeik védelmére a druidák varázslathoz folyamodtak. A celtar egy láthatatlanná tévő köpeny vagy köd volt, amit maguk és szent helyeik köré tudtak idézni. Egy másik elnevezés szerint ez a fe-fiada, ami időnként ráolvasásként, máskor szintén ködként vagy köpenyként jelenik meg az elbeszélésekben. Úgy tartották, minden tündérhely is ilyen fe-fiada-val van körbevéve, hogy az emberi szemek ne érzékelhessék. Időnként a tündérnéptől is hozzá lehetett jutni egy ilyen varázslathoz, ami elsősorban a hősöknek tett jó szolgálatot a csatákban.

Azonban ahhoz, hogy nemetonunk védve legyen, a fe-fiada-nál is fontosabb, hogy úgy bánjunk vele, mint az otthonunkkal. Igyekezzünk önmagunkban és szentélyünkben is rendet tartani, és figyeljünk oda a druidák tanítására: Ahol egyensúly van, oda ne nyúljunk, ahol nincs, ott hozzuk létre.

A druidák

Az ókori kelta hagyomány, tudás és életfilozófia őrzői között legmagasabb rangban - a bárdok és a filik után - a druidák (druí) álltak. Nem felel meg teljesen a valóságnak, ha a pap elnevezéssel illetjük őket, ugyanis egyrészt nem prédikáltak, hanem ügyfeleik keresték fel őket ügyes- bajos dolgaikkal, másrészt jeleskedtek a filozófiai, a történelmi, a jogi és a tudományos kérdésekben, a költészetben, a gyógyításban, és jelentős csillagászati és matematikai tudással is rendelkeztek. Ismerték és használták a gyógynövények erejét és ők vezették az áldozati szertartásokat.

A mítoszok szerint a magas rangú varázslók hatalma kiterjedt a vizek és az időjárás irányítására, az alakváltásra, köd létrehozására, időutazásra és a levitációra is, ami a csatákban nagy segítségére vált a harcosoknak.

A természet erőinek, szellemeinek, őselemeinek tisztelete, és ezeknek az erőknek a használata a druidizmus (draíocht) gyakorlatának fontos elemei voltak. Úgy tartották, a világban minden létező dolog ezekből épül fel, és ha az elemek egyensúlya felbomlik, a hely szellemei, energiái károsodnak, amik ezután katasztrófákkal, betegségekkel sújtják az emberiséget. Feladatuknak tartották ennek a kényes egyensúlynak a megőrzését vagy helyreállítását, a hely szellemeinek, erejének kiengesztelését.

Nem csak arra törekedtek, hogy az őket körülvevő természet egyensúlyban legyen, hanem önmagukban is igyekeztek elérni a bölcsességet, hogy akaratukkal, gondolataikkal, érzéseikkel és tetteikkel is a világ harmóniáját szolgálhassák. Tanulmányaik során sokféle módszert felhasználtak, melyek több ősi nép gyakorlatából is visszaköszönnek.

A továbbiakban igyekszem bemutatni a druida életfilozófia, vallás és gyakorlat mellett azokat a technikákat, praktikákat is, melyek a természettől eltávolodó embernek lehetőséget adhatnak arra, hogy visszataláljon ősei útjára.