A gyógynövények és a vadon termő, ehető növények felismeréséhez sok időt kell tölteni a természetben, de az se keseredjen el, akinek erre éppen nincs lehetősége. Kezdetben az is elég lehet, ha elolvasunk néhány határozókönyvet, nézegetjük a képeket, ismerkedünk a növényekkel. Ha valamiről úgy gondoljuk, ismerősnek tűnik, láttuk a környéken, ellenőrizzük, de arra figyeljünk, hogy autóutak és forgalmas helyek mellől, vegyszerezett területekről akkor se gyűjtsünk be semmit, ha amúgy szépnek látszik, mert méreganyagok rakódhatnak le a növényekben. Ekkor csak a beazonosítás legyen a célunk.
Amikor már van elég alap tudásunk az olvasgatástól, a kirándulások alkalmával vigyünk magunkkal egy lehetőleg fotókkal illusztrált határozót, így nem kell feleslegesen letépni valamit és otthon beazonosítani, hanem azonnal ki tudjuk keresni és ellenőrizni. Ez mindenképpen könnyebb, mint egy elszáradt, fonnyadt növényről megállapítani a jellemzőit.
Figyeljünk a könyv által említett hasonló (esetleg mérgező) növényekre, különösen a gombákkal legyünk óvatosak. Amiben teljesen biztosak vagyunk, azt szedjük le és próbáljuk ki otthon.
Túrázáskor nem kell minden növénynél megállni és a könyvben keresni, inkább azzal foglalkozzunk, amin megakad a szemünk, ami ismerősnek tűnik a könyvekből, így sokkal több sikerélményünk lesz,
mint ha mindent megpróbálnánk beazonosítani. A jó lelőhelyeket érdemes megjegyezni, és persze a gyűjtés időpontját is írjuk fel. Évente menjünk vissza a területre és figyeljük meg a változásokat.
A természet nem piac, ahol bármikor bármit megkaphatunk. Alkalmazkodnunk kell és azzal dolgozni, ami éppen van. Nem minden területen terem ugyanabból a növényből a következő évben is (vagy nem annyi, mint korábban), van, amikor más a domináns, majd a következő évben visszatér az előző.
Amikor sokat gyűjtünk abból, amit szeretünk, érdemes valamilyen eljárással tartósítani. Legjobb a fagyasztás, gombáknál és fűszernövényeknél egyaránt működik, de akár a bogyósokat is elrakhatjuk télire ezzel a módszerrel pl. teának. A gyümölcsökből készíthetünk gyógyborokat, pálinkákat, a legtöbb gombát pedig száríthatjuk
is. A másik lehetőség, hogy könnyen felismerhető növényekkel kezdjük az ismerkedést.
Az egyik ilyen a kora tavasszal, február-március környékén megjelenő vadsnidling. Többnyire erdei utak mellett lehet vele találkozni, messziről úgy néz ki, mintha fűcsomók lennének, de más árnyalatúak, és persze az illatuk is elárulja őket. Kihúzva látszanak a kis fehér hagymák is.
Könnyen felismerhető még pl. a csalán, a kerek repkény, a gyermekláncfű, a fekete bodza, a som, a fehér libatop, a mezei zsálya, a csabaíre, a vadrózsa (csipkerózsa), az erdei szamóca, a galagonya, a mahónia, a földiszeder, az eperfa, a tyúkhúr, a kakukkfű, a salátaboglárka, a mogyorós lednek, a porcsin, az ibolya, a mezei katáng (cikória), a csicsóka. Gombák közül a késői laska meg úgy általában a laskafélék, a pöfetegek, a fenyőtinóru, a júdásfül (ezt legjobb szárítani), a gyapjas tintagomba. a kucsmagombák stb.
Amennyiben van kertünk, hagyjunk meg egy részt gondozatlanul és figyeljük meg, milyen növények jelennek meg a területen maguktól. Amit felismerni vélünk, azt pontosan azonosítsuk be, nézzük meg a hatásait, az analógiáit, így arról is képet kaphatunk, a természet mire akar figyelmeztetni, mivel akar gyógyítani bennünket. Hónapról hónapra kövessük a változásokat nem csak a kertben, hanem a saját egészségi- és lelkiállapotunkban is, hiszen ez a terület rólunk is árulkodik. Ami megjelenik, arra szükségünk lehet.
Létesíthetünk gyógynövénykertet is, amibe akár vadon szedett gyökeres növényeket is megpróbálhatunk betelepíteni.
Ajánlott irodalom:
Magyar könyvklub: Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények
Thomas Laessoe: Határozó kézikönyvek: Gombák (Képes ismertető több mint 500 gombáról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése