A bárdok mágiája

A zene megváltoztatja a tudatállapotunkat, felszínre hozza vagy elmélyíti érzéseinket, megnyugtat vagy éppen zavart okoz, de mindenképpen valamilyen hatást gyakorol ránk. Az ősi kultúrák sámánjainak, mágusainak, papjainak körében a zene és a különféle hangok tudatmódosító hatása ismert és alkalmazott tudás volt. A legtöbb mágikus rendszerben ezek a technikák manapság is nagyon fontos szerepet játszanak a magasabb tudatállapotok elérésében, a belső erőközpontok, csakrák megnyitásában, aktiválásában. Van, hogy ezeket a hatásokat hangszerekkel, máskor bizonyos szavak vagy az istenek neveinek speciális kiejtésével, rezegtetésével, kántálásával érik el.

Az ókori kelták mágusai, a druidák, a bárdok és a filik is előszeretettel alkalmazták gyakorlatukban a hangok rezgéseit.

A zene mágiájának talán legismertebb művelői a bárdok, vagyis a kelták vándorénekesei voltak. A hallgatóság elbájolása, az emberek figyelmének összpontosítása és a szórakoztatás mellett az ő feladatuk volt megőrizni az ősi tudást és továbbvinni a régi történeteket. A családfők és a királyok előszeretettel alkalmazták és nagy becsben tartották őket, amiért a bárdok megbízóik hírnevét dicsőítették dalaikban. Kiváltságos pozíciójuk révén sokan politikai kémkedést is folytattak, híreket hoztak és vittek és amerre útjuk során megfordultak, a kíváncsi nép mindenhol figyelmesen hallgatta szavaikat. Énekeiket általában húros hangszeren, legtöbbször kis kézi hárfán kísérték, ami ma is Írország egyik jelképének számít.

A varázslatos hárfa

Egy ír monda szerint az első hárfát egy óriás fedezte fel. Mindez még a világok hajnalán történt, mikor csak egy pár élt a földön. Boldogok voltak egymással, naphosszat rendezgették a hegyeket, folyókat, tengereket a földön, leterítették a mezőket és tavakat alkottak. Történt egyszer, hogy az asszony, aki jó feleség volt ugyan, ám egy kissé pörlekedő, összeveszett az urával egy kis apróságon. Szó szót követett, mígnem az asszony mérgében földhöz vágta a kezében tartott hegyet és dúlva-fúlva elrohant. Üldögélt egy ideig az óriás, élvezte a nyugalmat és a csendet, ám egy idő után furcsa fájdalmat érzett a szívében. Felkerekedett, hogy a felesége után eredjen. Követte az óriásasszony nyomait, sok-sok évezreden keresztül, mígnem megtalálta. Egy távoli tenger partján aludt, és még akkor sem ébredt fel, mikor a férje odaért mellé. Leült az óriás, várakozott, ám valahogy ő is álomba szenderült. Előbb ébredt a nőnél, és elindult, hogy kiderítse a hirtelen álmosság okát. Ahogy sétált a parton, egy óriási hal csontvázára lett figyelmes, amire a béldarabok és az inak feszesen rá voltak tapadva. A szél járt ki-be a kifeszített húrok között és olyan andalítóan muzsikált, hogy a férfi újfent elálmosodott. Felkapta az óriási hangszert és sietve ment ébreszteni a feleségét. Miután jól kiveszekedték magukat, kibékülve indultak hazafelé. Azóta, ha az asszony pörölni kezdene, az óriás csak előveszi az első hárfát, játszani kezd és a felesége azon nyomban mély álomba szenderül.

Egy másik történet szerint Dagda, az írek főistene teremtett egy hárfát, hárfással együtt. Mikor a zenész felesége az első gyermekét szülte, szomorú volt. A férje játszani kezdett, és a húr átvette az asszony érzéseit. Ez lett a fájdalom húrja. A második gyermek születésekor az asszony boldog volt és kacagott, így a második húr a vidámságé lett. Az asszony a harmadik gyerek szülése közben elaludt, nem érzett semmit. Ekkor jött létre a nyugalom és a halál húrja. A hangszeren a hárfás nem szólaltathatta meg az összeset egyszerre, mert akkor felcsendült volna a tökéletesség hangja, ami mindent megsemmisít. A férfi mindhárom fiából hárfás lett, akiket szüleik három irányba küldtek tanulni, hogy soha ne találkozzanak, mert mindegyikük csak a saját dallamát tudta játszani. A zenészek egy esküvőn jöttek össze, de nem ismerték fel egymást. Mikor elkezdtek játszani, alapjaiban fordították fel a világot. A hárfák vésetei életre keltek és mire egymást elpusztították, a connaught-i harcosok is holtan hevertek körülöttük. Ezután Dagda is csak akkor vette elő híres hangszerét legközelebb, mikor az istenek győzelmet arattak a Magh Tuiredh-i csatában.

A hárfa mellett a bárdok és a filik többféle hangszeren is megtanultak játszani. Ismerték a sípot, a pánsípot, a dobot és használtak egy kis csengettyűs faágat is, mellyel egyrészt a bárd jelenlétét, másrészt a közelgő előadás, szertartás kezdetét jelezték. Nagy valószínűség szerint a különféle hangszereket váltogatták, attól függően, milyen hatást szerettek volna elérni, vagy milyen energiát akartak közvetíteni a hallgatóság felé. 
 

Ogham kövek

A régi történetek az Ogham írás feltalálását a bölcsesség és az ékesszólás istenének, Oghma-nak tulajdonították. Ogham jeleket főként Írországban és Walesben - ott is az írek lakta területeken - találtak nagy számban, kövek sarkára vésve. Írország, Wales és a Man sziget délnyugati részén (a mitológiában mindig ez a halál területe, itt lehet átjutni a túlvilágra), a hegyes területeken és Cork megyében fordulnak elő nagy számban.

Látogatás a tündérvilágba

A hangszerek mágikus tulajdonságait és használóik varázslói képességét a kelták soha nem vitatták, sőt, meg voltak győződve arról, hogy a bárdok a sidhekbe, vagyis a tündérdombokba járnak, ahol a tündérnép oktatja őket a zene tudományára.

A kelta mondákban a nagy hírű bárdok is gyakran tettek utazásokat a túlvilágra, hogy onnan visszatérve, az isteni (vagy tündéri) erő által megszállva alkossák költeményeiket. Mikor awen, a múzsa megihlette őket, természetfeletti erővel, látnoki képességgel megáldva térhettek vissza földi otthonukba.

A történetek szerint a Tuatha Dé Danann, vagyis Danu istennő népe, az írek istenei (a későbbi tündérek) hozták magukkal a zene és a költészet mágikus tudományát, amit északon tanultak egy ismeretlen, varázserővel bíró néptől, ám ők is olyan hatalmas tudásnak tartották, hogy csak egyes kiválasztott emberekkel voltak hajlandóak megosztani.

A tündérek birodalmában, Tir Na n-Og-ban, vagyis az Örök Fiatalság Földjén állandóan folyt a mulatság. Az oda tévedt harcosok egész nap vadásztak, ettek, ittak és szép asszonyokkal játszadoztak, majd amikor megelégelték a lakomákat, dalokkal és táncokkal szórakoztatták egymást. Amikor erről a csodás vidékről hazatértek, már nem csak harcosok, hanem költők és zenészek is lettek egy személyben.

Azok a kiválasztottak, akik bebocsátást nyertek ezekre a varázslatos földekre, és ott megfeleltek a tündérek feltételeinek, általában egy mágikus erejű hangszert is kaptak tanítóiktól. Kétszer vagy háromszor is többet élhettek, mint a többi ember, ám súlyos árat kellett fizetniük a tudásért. Amikor tündérhonból visszatértek a földi világba, általában púposok, sánták vagy vakok lettek, ám amíg varázslatos hangszerükön játszottak, az emberek hibátlan testűnek látták őket.

Persze a legtöbben nem juthattak el Tündérországba. A nyugati szigeteken élő bárdok ezért sokszor úgy tanulták a tündérek zenéjét, hogy éjjelente kiültek a tengerpartra és hallgatták a Túlvilágról átszűrődő dallamokat. Úgy tartották, aki egyszer hallotta, soha többé nem tudta elfelejteni ezeket a varázslatos hangokat.

A tündérek tánca

A tündérek nem csak dalokkal csábították az embereket, hanem időnként átjöttek a földi világba táncolni is. Mivel itt nem anyagtalanul ropták, ezért mindig elnyűtték a cipőiket, amiket azután az apró segítőik, a leprechaun-ok javítottak meg. Aki egy ilyen mulatozásuk során a tündérek zenéjét meghallotta, azonnal a dalnak megfelelő táncra perdült és alig tudta abbahagyni.

A tánc varázslata és jövendölő szerepe még az 1950-es években is élt Írországban. Samhain-kor a fiatalok az egyik faluból áttáncoltak a legközelebbi faluba, miközben az öregek figyelték őket és a végén kiválasztották a legszebben táncoló és a leggyorsabban célba érő párt. Úgy tartották, akik megnyerik ezt a versengést, egy éven belül összeházasodnak.

Mágikus költemények

A bárdok zenéje és költészete egyaránt mágikus mesterségnek számított. Mindkettőt alkalmasnak tartották az életadásra, a gyógyításra és halál okozására is. Úgy vélték, a dallam és a ritmus rezgése fellazítja a mágia szövetét, és így akadálytalanul áramolhatnak a megfelelő információk, kérések, átkok.

Háromféle dalt különböztettek meg. A vidám (ide tartoztak a harci indulók is), a szerelmes (és szomorú) dalok, és az altatók - amik nagy erejüknél fogva örök álomba is ringathatták a gyanútlan hallgatót - mind nagy erővel rendelkeztek.

Egyik fontos varázsdaluk az aer volt. Akivel szemben alkalmazták, felkészülhetett a legrosszabbra. Keléseket, pattanásokat rosszabb esetben halált is okozhattak vele annak, akire megharagudtak.

Tudományuk másik fontos eleme volt az ail-geis, ami egy olyan kérés volt, amit teljesítenie kellett annak, akihez intézték. Ha valaki volt olyan merész, hogy ezt megtagadja, megfosztatott becsületétől és gúnyolódás céltáblája lett.

Írország négy tartományában egy-egy bárdközpont és több kisebb bárdház létezett. A Munsterben lévő központban az altatót, Lensterben a szerelmes és szomorú dalokat, Ulsterben a vidám és harci dalokat, Connaughtban pedig a szatirikus énekeket tanították. Egy igazi bárdnak végig kellett járnia mind a négy iskolát, hogy sikeres tanulmányai fejében megkapja mind a négy megkülönböztető szalagot.

A költők nagy versenyeken mérték össze tudásukat, ami jó alkalmat kínált a vásárokra, a harcosok és kocsihajtók próbájára, a mulatozásra. Az énekmondók hangszeren is játszhattak, de ez nem volt számukra kötelező. Olyan bárd is akadt, aki kellő énekhang híján csak beszélt és azzal is remekül elboldogult. Minden dalukat memorizálták, így akár több száz hosszú költeményt is fejben kellett tartaniuk.

A bárdokat útjuk során mindenhol különleges bánásmódban részesítették. Ha megsértették őket teljes joggal írhatták meg az illetőnek szánt szatirikus költeményt, ami több generáción keresztül csorbította a sértegető fél hírnevét. A kelta nép a glam dicin, vagyis a ráolvasó ének erejétől rettegve jobban félt a bárdoktól, mint a harcosoktól.

A költők megkülönböztető jelzésként általában hajukat egy "bárdszalaggal" összefogva viselték, így útjuk során mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ha nem akarnak átkot a fejükre, akkor kellő tisztelettel bánjanak velük.

Bárdok a harcmezőn

A harcos bárdok versbe szedett mágikus énekekkel segítették a sereget. Nem fogtak fegyvert, csak mágiával harcoltak. Dallamvezetésük kacskaringósságával igyekeztek kikerülni az ellenség mágikus védelmét. A skótok híres hangszere a duda szolgálta a védelem megalapozását és fanatizálta a harcosokat. Elnyomta az ellenséges sereg harcosainak énekét, ami nagy előnynek számított, miután a keltáknál rossz előjel volt, ha egy harcos meghallotta az ellenség mágikus dalait. Számára a csata valószínűleg halállal végződött.  

A bárdokhoz hasonlóan a druidák is használták a hangok erejét. Az ő feladatuk azonban nem a történetmondás volt. Kelta területeken és egyes Wicca covenek szertartásaiban manapság is nyomon követhető a nap köszöntésének szokása, mely az ókori kelta törzsek druidáinak hagyományaiból ered. A törzs fődruidája énekkel köszöntötte a túlvilágról visszatérő, felkelő napot, majd naplementekor szintén dallal búcsúztatta.

Mágikus kántálásuk, az amrun segítségével isteneik nevének ismételgetésével az azokban rejtező erőt hozták felszínre, hogy növeljék saját belső erejüket. A fák hangjainak segítségével pedig beléphettek a valóság magasabb szféráiba és a sámánokhoz hasonlóan utazásokat tehettek más világokba.

A fák hangjai

A fák ábécéje, az Ogham a latin ábécén alapuló rovásírás. Eredetileg 20 jelből állt, a modernizált változata 25-ből. Bizonyíthatóan csak a IV. században kezdték el használni az általunk ismert formában, de valószínűsíthető, hogy az már egy sokkal régebbi mágikus rendszer folytatása volt. Egy XII. századi könyv szerint az ogham írásnak több jelentése lehetett. Valószínűleg köze volt az időszámításhoz, dallamok leírásához, jogi- és szertartási szövegek jegyzéséhez, és akár kézzel el is lehetett mutogatni a jeleket. Egyes feltételezések szerint minden ogham jelnek volt egy megfelelője a hárfán is. Az adott hang (vagy húr) megszólaltatása megfelelt a hozzá tartozó ogham hang kiejtésének és a jel által szimbolizált szféra megidézésének.

A kelták varázstudói különleges figyelmet fordítottak a természetre, és a fákhoz is különböző hangokat társítottak. Az ogham ábécé egyes jelei is fákról (illetve egyéb növényekről) lettek elnevezve.

A fák hangjainak megismeréséhez azonban nem elég csak az ogham ábécé jeleit tanulmányozni. Egy fa mellett kezdjünk el valamilyen hangszeren játszani és figyeljünk. A növény a saját 'lélek-hangját' elnyeli, és egy energiamintát küld válaszul, ami által kapcsolatba kerülhetünk a 'fa szellemével'.

Ezzel a gyakorlattal fejleszthetjük szellemi látásunkat, és közelebb kerülhetünk egy majdnem feledésbe merült tudáshoz, ami segít abban, hogy visszataláljunk az elvesztett harmóniához.

Nayah

(Hihetetlen Magazin)

Tanító növények

A pszichedelikus hatású növények, a 'növényi tanítók' felhasználása a druidák és szinte minden ősi tudással rendelkező természeti nép gyakorlatában fontos szerepet kaptak. Bár manapság ezeknek a növényeknek a többségét a drogok közé sorolják, használatukat tiltják, a sámánok, látnokok, jósok szinte kivétel nélkül éltek az általuk felkínált megvilágosodással.

Az észak-amerikai indiánok úgy tartják, a drogok és a növényi tanítók között az a különbség, hogy a drogok fogyasztásakor előbb van az öröm, utána viszont ezért fizetni kell, míg - ahogy ők nevezik - az orvosságok esetében előbb fizetni kell, azután jön a boldogság. Az általuk alkalmazott peyote (Lophophora Williamsii) kaktusz fogyasztása hányással és tisztulással jár, és egyáltalán nem említhető egy lapon az élvezeti cikként használt drogokkal.

Ezek a szentnek tartott hallucinogének a sámánok hite szerint megnyitják a tudat kapuit, elérhetővé teszik az őseikkel, szellemeikkel való kapcsolatot, így képesek látni az őket körülvevő valóságot, az energiákat, és jövendöléseket, gyógyítást is kaphatnak általuk. Úgy tartják, ezek szent medicinák, olyan orvosságok, melyekhez egyfajta entitást, tanítót is kötnek, aki vezeti őket ezen az úton és soha nem hagyja őket magukra.
A tanító növények nem okoznak sem fizikai, sem lelki függőséget, bár némelyik nagyobb mennyiségben mérgező, ezért adagolásuk nagy odafigyelést és szakértelmet kíván. A legtöbbjét azonban nem lehet túladagolni, aki sokat eszik vagy iszik ezekből, legfeljebb elálmosodik és kialussza, vagy kihányja a felesleget.

Az amerikai kontinens rendkívül gazdag tanító növényekben. Őslakosainak sámánjai még jelenleg is használnak szertartásaik során pszichedelikus növényeket vagy azok főzeteit. Az észak-amerikai és a mexikói indiánok peyote kaktuszt (Lophophora williamsii), míg Mexikó más törzsei maszlagból (Datura) és kukoricalevélből készült főzetet vagy hajnalka magokat (Rivea corymbosa) és hallucinogén hatású gombákat (pl. Psilocybe mexicana) fogyasztanak. A dél-amerikai curandero-k (gyógyító sámánok) a több növényből főzött italt, az ayahuasca-t (legfontosabb alkotórésze a Banisteriopsis caapi, a 'lélek liánja'), míg más sámánok a san pedro kaktuszt (Trichocereus pachanoi) tartják tanítójuknak.

Ázsiában kevésbé nagy a választék hallucinogén hatású növényekből, de itt is megtalálták a tudás őrzői azokat a tanítókat, akik útmutatással, látomásokkal látták el őket. A csattanómaszlag (Datura stramonium) és a marihuana (Cannabis indica) mellett a hindu nép körében szentnek számító Soma, azaz a légyölő galóca (Amanita muscaria) is ilyen ősi, szertartásos keretek között fogyasztott növénynek számított. Ez utóbbit az európai hagyományban is előszeretettel alkalmazták, többek között a vikingek seidhr varázslónői és a kelta druidák is, olyan módon, hogy a Lughnasad (augusztus 1.) idején gyűjtött, nagy erejű gombákat fiatal fiúkkal megetették, majd azok vizeletét megitták. A fiatal szervezet által lebontott méreganyagok így már nem kerültek be a druidák testébe.

Ezeknek a növényeknek a segítségével a druidák olyan összefüggéseket voltak képesek meglátni és felfogni az őket körülvevő világról, a természetről, ami messze felülmúlta egy átlagember tudását. Láthatták a mindent átfogó erőket, az energiákat, az energiák mozgását, az őselemek szellemeit, az őseiket, tanítóikat, az állatalakban megjelenő szellemeket (erőállatokat) és a világ egyensúlyát, ami rendkívül fontos volt számukra.

Gyógyítás illóolajokkal

A különféle illatos növényeket már az ókori Egyiptomban is előszeretettel alkalmazták. Vallási szertartásokhoz füstölők, a testük és szellemük frissen tartására pedig olajok, illatosítók, parfümök és fürdők formájában. A balzsamozók mirhát, cédrust, kakukkfüvet, fahéjat, szantált tettek az eltávolított belső szervek helyére, a távolkeleten pedig tömjént égettek a szertartásokon. Kínában jázminolajat használtak illatosításra, és jázminfüstölőt a temetési szertartásokon. Az isteneknek felajánlott áldozattól egészen a démonok távoltartásáig mindenhol hasznát vették.

Az ókori civilizációk hanyatlásával az illóolajok alkalmazása is háttérbe szorult, de később a kereskedőknek és a gyarmatosításoknak köszönhetően egész Európában nagyon kedveltek lettek. A tudomány fejlődése, az olcsón előállítható, mesterséges illatok látszólag kiváltották a természetes növényi anyagokat, ám azok gyógyításra alkalmatlanok, így a természetes szerek újra kezdenek bekerülni a köztudatba.

Gyógyítás illóolajokkal

Ánizs (Pimpinella anisum):
-emésztési zavarok, köhögés, menstruációs panaszok
-párologtatással, bedörzsöléssel, szájöblítéssel

Bazsalikom (Ocimum basilicum):
-emlékezőképesség gyengülése, szellemi fáradtság, menstruációs panaszok,
emésztési zavarok
-párologtatással, bedörzsöléssel, fürdővízben
-keverhető bargamottal, gerániummal
-nem alkalmazható érzékeny bőrre, terhesség alatt, epilepsziásnál

Bergamott (Citrus bergamia):
-depresszió, emésztési zavarok, légfrissítés
-párologtatással, bedörzsöléssel
-keverhető ciprussal, jázminnal, levendulával, narancsvirággal
-nem alkalmazható érzékeny bőrre

Boróka (Juniperus communis):
-stressz, bőrápolás, menstruációs panaszok, narancsbőr, reuma
-párologtatással, fürdővízbe, bedörzsöléssel
-keverhető levendulával, ciprussal, szantállal
-nem alkalmazható epilepsziásnál, terhességnél

Bors (Piper nigrum):
-kedvetlenség, emésztési zavarok, izomfájás, reuma
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő
-keverhető szantállal

Borsmenta (Mentha piperita):
-depresszió, fejfájás, izomfájás, megfázás, migrén, légfrissítés, rovarriasztás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés, inhalálás, borogatás, szájöblítés, illatszer
-keverhető rozmaringgal
-nem alkalmazható érzékeny bőrre, lefekvés előtt

Cédrusfa (Cedrus atlantica):
-ingerültség, stressz, bőrprobléma, hajhullás, korpásodás, megfázás,
rovarriasztás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető rozmaringgal, narancsvirággal, borókával, bergamottal, jázminnal,
ciprussal
-nem alkalmazható terhességnél, epilepsziásnál

Ciprus (Cupressus sempervirens):
-feszültség, klimax, köhögés, megfázás, reuma, visszérprobléma
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető borókával, erdei fenyővel, levendulával, szantállal
-nem alkalmazható epilepsziánál

Citrom (Citrus limon):
-feszültség, szellemi fáradtság, fejfájás, emésztési problémák, megfázás,
visszérpanaszok, rovarriasztás, szagtalanítás
-párologtatás, inhalálás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető narancsvirággal, eukaliptusszal, levendulával
nem alkalmazható érzékeny bőrre

Citromfü (Melissa officinalis):
-nyugtalanság, klimax, szorongás, emésztési zavarok, fejfájás, korpásodás,
köhögés, reuma
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő
keverhető gerániummal, ilang-ilanggal, levendulával, narancsvirággal
nem alkalmazható érzékeny bőrre

Erdei fenyő (Pinus silvestris):
--idegfeszültség, köhögés, megfázás, reuma, szagtalanítás
-párologtatás, fürdő, inhalálás
-keverhető cédrusfával, muskotályzsályával, rozmaringgal
- nem alkalmazható érzékeny bőrre, és töményen, csak higítva!

Eukaliptusz (Eucalyptus globulus):
-depresszió, köhögés, migrén, megfázás, reuma, rovarriasztás
-párologtatás, bedörzsölés, inhalálás, fürdő, borogatás
-keverhető erdei fenyővel, levendulával

Édeskömény (Foeniculum vulgare):
-klimex, emésztési zavarok, köhögés, szélhajtás
-párologtatás, inhalálás, bedörzsölés, fürdő, szájöblítés
keverhető gerániummal, levendulával, szantállal
nem alkalmazható epilepsziásnál

Fahéj (Cinnamomum cassia):
-depresszió, feszültség, impotencia, emésztési zavarok, megfázás,
menstruációs panaszok
-párologtatás, inhalálás, bedörzsölés, fürdő, szájöblítés
-keverhető mandarinnal
nem alkalmazható érzékeny bőrre

Geránium (Pelargonium odoratissimum):
-feszültség, impotencia, klimax, stressz, bőrápolás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés, borogatás, szájöblítés, illatszer
-keverhető bazsalikommal, bergamottal, citrommal, naranccsal

Grapefruit (Citrus paradisi):
-kimerültség, szellemi fáradtság, emésztési zavarok, narancsbőr, légfrissítés
-párologtatás, bedörzsölés
-keverhető ciprussal, kámforral, levendulával, rózsafával
-nem alkalmazható érzékeny bőrre

Ilang-Ilang (Cananga odorata):
-álmatlanság, depresszió, impotencia, menstruációs zavarok, magas
vérnyomás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés, illatszer
-keverhető jázminnal, szantállal
-nam alkalmazható alacsony vérnyomás esetén

Jázmin (Jasminus officinalis):
-depresszió, feszültség, impotencia, menstruáció panaszok
-párologtatás, fürdő, illatszer
-keverhető bergamottal, borssal, citrommal, naranccsal, rózsafával

Kakukkfü (Thymus vulgaris):
-idegesség, kimerültség, bőrápolás, emésztési zavarok, köhögés, reuma
-párologtaás, bedörzsölés, szájöblítés, lemosás, borogatás
-keverhető bergamottal, citrommal, citromfüvel, rozmaringgal
-nem alkalmazható epilepsziánál, terhességnél, magas vérnyomásnál

Kamilla (Matricaria chamomilla):
-álmatlanság, depresszió, fejfájás, nyugtalanság, emésztési zavarok,
megfázás, menstruációs panaszok
-borogatás, bedörzsölés, fürdő
-keverhető gerániummal, levendulával, pacsulival
-nem alkalmazható terhességnél

Kámfor (Cinnamomum camphora):
-álmatlanság, depresszió, izomfájás, megfázás, reuma
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés, inhalálás
-keverhető borsosmentával, citrommal, grapefruittal
-nem alkalmazható epilepsziánál, magas vérnyomás esetén

Kubebabors (Litsea cubeba):
-köhögés, megfázás, sdzagtalanítás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető citrommal
-nem alkalmazható érzékeny bőrre

Levendula (Lavandula officinalis):
-álmatlanság, klimax, nyugtalanság, bőrápolás, fejfájás, magas vérnyomás,
reuma, rovarriasztás
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő, illatszer
-keverhető citrommal, erdei fenyővel, muskotályzályával, pacsulival,
rozmaringgal

Majoránna (Origanum majorana):
-álmatlanság, feszültség, emésztési zavarok, izomfájdalom, köhögés, magas
vérnyomás, reuma
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő
-keverhető bergamottal, levendulával, rozmaringgal
-nem alkalmazható terhességnél

Mandarin (Citrus reticulata):
-depresszió, idegesség, szellemi fáradtság, emésztési zavarok, izomgörcs
-párologtatás, inhalálás, fürdő, bedörzsölés, illatszer
-keverhető fahéjjal

Mirtusz (Myrtus communis):
-szellemi fáradtság, bőrápolás, reuma, szagtalanítás
-lemosás, inhalálás, szájöblítés, párologtatás, bedörzsölés
-keverhető levendulával

Muskotályzsálya (Salvia sclarea):
-depresszió, klimax, stressz, korpásodás, menstruációs zavarok, magas
vérnyomás, szagtalanítás, érdeklődés felkeltése
-párologtatás, borogatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető borókával, citrommal, gerániummal, jázminnal, levendulával
-nem alkalmazható epilepsziánál, terhességnél, alkohol fogyasztással

Narancs (Citrus aurantium):
-feszültség, stressz, bőrápolás, emésztési zavarok, megfázás, szagtalanítás
-fürdő, párologtatás, bedörzsölés, szájöblítés
-keverhető bergamottal, citromfüvel, rózsafával

Narancsvirág (Citrus aurantium amara):
-álmatlanság, depresszió, impotencia, nyugtalanság, bőrápolás, emésztési
zavarok, fejfájás
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő, illatszer
-keverhető gerániummal, levendulával, muskotályzsályával

Pacsuli (Pogostemon patchouli):
-depresszió, impotencia, szellemi fáradtság, bőrápolás, narancsbőr,
rovarriasztás, szagtalanítás
-párologtatás, bedörzsölés, fürdő
-keverhető bergamottal, erdei fenyővel, gerániummal, narancsvirággal

Római Kamilla (Anthemis nobilis):
-feszültség, klimax, stressz, izomgörcs, menstruációs panaszok
-párologtatsá, fürdő, bedörzsölés, borogatás
-keverhető gerániummal, pacsulival, levendulával
-nem alkalmazható terhességnél

Rozmaring (Rosnarinus officinalis):
-emlékezőképesség gyengülése, stressz, emésztési zavarok, reuma,
korpásodás, köhögés, megfázás
-inhalálás, párologtatás, bedörzsölés, fürdő, borogatás
-keverhető bazsalikommal, borsosmentával, cédrusfával, levendulával
-nem alkalmazható terhességnél, epilepsziánál

Rózsafa (Aniba rosae odora):
-álmatlanság, feszültség, lehangoltság, bőrápolás, emésztési zavarok, fejfájás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés
-keverhető naranccsal, gerániummal, grapefruittal

Szantálfa (Santalum album):
-depresszió, feszültség, impotencia, klimax, bőrápolás, emésztési zavarok,
megfázás
-párologtatás, fürdő, bedörzsölés, inhalálás, szájöblítés, borogatás
-keverhető borssal, ciprussal, ilang-ilanggal, narancsvirággal

Szegfüszeg (Eugenia caryophyllata):
-feszültség, impotencia, kimerültség, fogfájás, izomgörcs, megfázás, reuma,
rovarriasztás
-párologtatás, bedörzsölés, szájöblítés, borogatás
-keverhető borsosmentával, édesköménnyel

Teafa (Melaleuca alternifolia):
-szellemi fáradtság, bőrápolás, lábgombásodás, megfázás, rovarcsípés
-párologtatás, inhalálás, szájöblítés, fürdő, bedörzsölés
-keverhető citrommal, levendulával


Felhasználás

-Bedörzsölés:
10-15 csepp illóolajhoz 50 ml növényi olaj

-Párologtatás:
aromalámpába vagy párologtatóba 6-8 csepp illóolaj

-Fürdő:
5-10 csepp illóolaj mézben vagy tejben oldva a fürdővízbe

-Inhalálás:
2-3 csepp illóolaj 1 liter forrásban lévő vízbe, gőzöket belélegezni

-Borogatás:
meleg borogatás a krónikus, visszatérő tünetekre, hideg a hirtelen fellépő
panaszokra
4-5 csepp illóolaj vízbe, puha ruhadarabot belemártani

-Szájöblítés:
1-2 csepp olaj egy pohár vízbe, fogmosás után

-Illatszer:
10-15 csepp olaj 100 ml alkoholba

-Belsőleg:
1-2 csepp mézben vagy tejben oldva

Tavaszi és nyár eleji növények

A mérsékelt égöv erdei számos bogyós gyümölcsöt, gyógy- és fűszernövényt, gombát kínálnak azoknak, akik felismerik ezeket a növényeket.

Háborúk idején az emberek sokszor kényszerből fordultak az erdők adta táplálék felé, vadhagymát szedtek, tölgyfa kérgéből őröltek lisztet, vagy édesgyökeret kerestek, manapság viszont a városban élők körében már nem nagyon ismertek sem a vadon termő növények, sem azok felhasználási lehetőségei.

A gyűjtéshez szükséges pontosan ismerni, felismerni a fogyasztásra szánt növényeket, hiszen nagyon sok olyan is található, amelyik méreganyagokat tartalmaz. A legmegfelelőbb, ha van olyan, aki meg tudja mutatni, melyiket érdemes gyűjteni, de ilyen személy hiányában egy könyv is megteszi, ami pontos leírásokat, és felismerhető képeket (inkább fotókat, mint rajzokat) tartalmaz.

Március

-Százszorszép (Bellis perennis)


Élőhelye: rétek, parkok, pázsitok
Felhasználási területe: a zsenge levelek főzelékként, salátaként
virága ecetben eltéve

***

-Illatos ibolya (Viola odorata)

Élőhelye: erdők, cserjések, erdőszélek
Felhasználási területe: virága kandírozva, jégkockába, sütemények díszítésére

***

-Közönséges tyúkhúr (Stellaria media)

Élőhelye: szántóföldek, mezők, kertek
Felhasználási területe: zsenge levele leveszöldségként, salátaként

***

-Madársaláta (Galambbegy) (Valerianella locusta)

Élőhelye: töltések, szántók, kertek, cserjés területek
Felhasználási területe: zsenge tőlevélrózsái (a virágok megjelenése előtt) ’spenótnak’, salátaként

***

-Salátaboglárka (Ficaria verna) (!!!)

Élőhelye: nedves, árnyékos erdők, réten, patakpartok
Felhasználási területe: zsenge leveleit levesként, salátaként (csak a virágzás előtt használható, később mérgezővé válik), bimbói ecetben eltéve
gyökérkoloncok, sarjgumók a virágzás után, zöldségként megfőzve

Április

-Kerek repkény (Glechoma hederacea)

Élőhelye: nyirkos rétek, erdők, árnyékos falak, fák
Felhasználási területe: zsenge levelei salátákhoz, túróhoz keverve, levesekbe, zöldséges ételekbe, burgonyához
virágai bólénak elkészítve

***

-Pongyola pitypang (Gyermekláncfű) (Taraxacum officinale)
(Nem tévesztendő össze a mérgező kutyatejjel!!)

Élőhelye: rétek, pázsitok, útszélek
Felhasználási területe: zsenge levelei salátába, levesekbe, más tavaszi növényekkel együtt főzelékként, virágzás előtt a gyökere megfőzve

***

-Mezei sóska (Rumex acetosa) (!)

Élőhelye: rétek, legelők, nyirkos területek, folyópartok
Felhasználási területe: zsenge levelei salátákba, levesekbe, főzelékként (oxálsav tartalma miatt, a spenóthoz hasonlóan nagyobb mennyiségben nem fogyasztható, vagy tejjel készítendő)

***

-Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

Élőhelye: rétek, füves, törmelékes helyek
Felhasználási területe: zsenge (virágzás előtti) levelei (alapos lemosás, és a leveleken végigfutó erek lehúzása után) salátaként, főzelékekbe, levesekbe, túróhoz keverve vagy nyersen (kesernyés)

***

-Medvehagyma (Allium ursinum)

Élőhelye: árnyékos, humuszban gazdag lombos erdők, árterek, szurdokok
Felhasználási területe: virágzás előtt szedett levelei salátákba, szószokhoz, levesekbe

***

-Nagy csalán (Urtica dioica)

Élőhelye: utak mentén, nitrogénben gazdag talajokon, irtások, nádasok, vízpartok
Felhasználási területe: (kesztyűben szedett) leforrázott, zsenge leveleit levesekbe, főzeléknek, nyersen

***

-Podagrafű (Köszvényfű, Szent Gellért füve) (Aegopodium podagraria)

Élőhelye: szurdokok, cserjések, nyirkos, laza talajon, vízfolyások mentén
Felhasználási területe: friss, virágzás előtti levelei spenóthoz hasonlóan, idősebb leveleinek íze a petrezselyemre hasonlít, így inkább fűszerezésre alkalmas

***

-Útszéli zsázsa (Cardaria draba)

Élőhelye: száraz, meleg területek, útszélek, töltések
Felhasználási területe: levelei csípős ízűek, salátákba, túrókrémbe, szintén csípős magjai borshoz hasonlóan, fűszerezésre

Május

-Közönséges cickafark (Achillea millefolium)

Élőhelye: száraz gyepek, mezsgyék, száraz tölgyesek, szikes puszták, nitrogénkedvelő
Felhasználási területe: zsenge, aromás levelei túró, vaj fűszerezésére, levesekbe

***

-Hólyagos habszegfű (Silene vulgaris)

Élőhelye: száraz rétek, mészben gazdag, kőtörmelékes helyek
Felhasználási területe: zsenge leveleit és hajtásait salátákba, levesekbe, és káposztához, vagy spenóthoz hasonlóan főzelékszerűen elkészítve

***

-Fehér libatop (Chenopodium album)

Élőhelye: művelt területek, gabonaföldek, városokban, kertekben, útszélen, nitrogénkedvelő
Felhasználási területe: levelei spenóthoz hasonlóan megfőzve

***

-Parajlibatop (Chenopodium bonus-henricus)
"Spárgaspenót"

Élőhelye: települések közelében, utakon, legelőkön, tápanyag- és nitrogénigényes (néhány helyen termesztik)
Felhasználási területe: virágzás előtt szedett fiatal levelei és zsenge (spárgához hasonló ízű) hajtásai a spenóthoz hasonlóan elkészítve

***

-Mezei zsálya (Salvia pratensis)

Élőhelye: mészben gazdag, száraz, napos helyek, rétek, utak, cserjések
Felhasználási területe: levelei bor, sör, húsok és halak fűszerezésére, frissen vagy szárítva

***

-Májusi pereszke (Calocybe gambosa)

Élőhelye: rétek, erdők, erdőszélek, parkok, kertek, meszes talajon
Felhasználási területe: enyhén lisztszagú és ízű húsa tojással sütve, levesnek megfőzve vagy töltelékekbe

***

-Ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta)

Élőhelye: lomb- vagy fenyőerdőkben, lágyszárú növények között, trágyázatlan réteken, legelőkön
Felhasználási területe: jó szagú húsa levesekbe, rizzsel keverve, sütve, megtöltve, szárítva

***

-Nyúlánk kucsmagomba (Morchella elata)

Élőhelye: erdők, parkok
Felhasználási területe: enyhén dióízű húsa az ízletes kucsmagombához hasonlóan használható

Június

-Citromfű (Melissa officinalis)

Élőhelye: üde erdők, bozótosok, sövények mellett, de többnyire termesztett
Felhasználási területe: citromos ízű levelei salátákba, tésztákhoz

***

-Mezei kakukkfű (Thymus serpyllum)

Élőhelye: útszegélyek, bozótok, száraz és félszáraz rétek, legelők, savanyú homoktalajon, mészkerülő (citromillatú is lehet)
Felhasználási területe: tésztákhoz, salátákba

***

-Mezei körömvirág (Calendula arvensis)

Élőhelye: útszélek, gyomos területek, a termesztett kerti körömvirág (Calendula officinalis) elvadultan is megtalálható
Felhasználási területe: virágai salátákba, ételek díszítésére (értékes gyógynövény)

Növénygyűjtés kezdőknek és ajánlott irodalom

Növénygyűjtés kezdőknek

A gyógynövények és a vadon termő, ehető növények felismeréséhez sok időt kell tölteni a természetben, de az se keseredjen el, akinek erre éppen nincs lehetősége. Kezdetben az is elég lehet, ha elolvasunk néhány határozókönyvet, nézegetjük a képeket, ismerkedünk a növényekkel. Ha valamiről úgy gondoljuk, ismerősnek tűnik, láttuk a környéken, ellenőrizzük, de arra figyeljünk, hogy autóutak és forgalmas helyek mellől, vegyszerezett területekről akkor se gyűjtsünk be semmit, ha amúgy szépnek látszik, mert méreganyagok rakódhatnak le a növényekben. Ekkor csak a beazonosítás legyen a célunk.

Amikor már van elég alap tudásunk az olvasgatástól, a kirándulások alkalmával vigyünk magunkkal egy lehetőleg fotókkal illusztrált határozót, így nem kell feleslegesen letépni valamit és otthon beazonosítani, hanem azonnal ki tudjuk keresni és ellenőrizni. Ez mindenképpen könnyebb, mint egy elszáradt, fonnyadt növényről megállapítani a jellemzőit.
Figyeljünk a könyv által említett hasonló (esetleg mérgező) növényekre, különösen a gombákkal legyünk óvatosak. Amiben teljesen biztosak vagyunk, azt szedjük le és próbáljuk ki otthon.

Túrázáskor nem kell minden növénynél megállni és a könyvben keresni, inkább azzal foglalkozzunk, amin megakad a szemünk, ami ismerősnek tűnik a könyvekből, így sokkal több sikerélményünk lesz, mint ha mindent megpróbálnánk beazonosítani.
A jó lelőhelyeket érdemes megjegyezni, és persze a gyűjtés időpontját is írjuk fel. Évente menjünk vissza a területre és figyeljük meg a változásokat.
A természet nem piac, ahol bármikor bármit megkaphatunk. Alkalmazkodnunk kell és azzal dolgozni, ami éppen van. Nem minden területen terem ugyanabból a növényből a következő évben is (vagy nem annyi, mint korábban), van, amikor más a domináns, majd a következő évben visszatér az előző.
Amikor sokat gyűjtünk abból, amit szeretünk, érdemes valamilyen eljárással tartósítani. Legjobb a fagyasztás, gombáknál és fűszernövényeknél egyaránt működik, de akár a bogyósokat is elrakhatjuk télire ezzel a módszerrel pl. teának. A gyümölcsökből készíthetünk gyógyborokat, pálinkákat, a legtöbb gombát pedig száríthatjuk is.

A másik lehetőség, hogy könnyen felismerhető növényekkel kezdjük az ismerkedést.
Az egyik ilyen a kora tavasszal, február-március környékén megjelenő vadsnidling. Többnyire erdei utak mellett lehet vele találkozni, messziről úgy néz ki, mintha fűcsomók lennének, de más árnyalatúak, és persze az illatuk is elárulja őket. Kihúzva látszanak a kis fehér hagymák is.
Könnyen felismerhető még pl. a csalán, a kerek repkény, a gyermekláncfű, a fekete bodza, a som, a fehér libatop, a mezei zsálya, a csabaíre, a vadrózsa (csipkerózsa), az erdei szamóca, a galagonya, a mahónia, a földiszeder, az eperfa, a tyúkhúr, a kakukkfű, a salátaboglárka, a mogyorós lednek, a porcsin, az ibolya, a mezei katáng (cikória), a csicsóka. Gombák közül a késői laska meg úgy általában a laskafélék, a pöfetegek, a fenyőtinóru, a júdásfül (ezt legjobb szárítani), a gyapjas tintagomba. a kucsmagombák stb.

Amennyiben van kertünk, hagyjunk meg egy részt gondozatlanul és figyeljük meg, milyen növények jelennek meg a területen maguktól. Amit felismerni vélünk, azt pontosan azonosítsuk be, nézzük meg a hatásait, az analógiáit, így arról is képet kaphatunk, a természet mire akar figyelmeztetni, mivel akar gyógyítani bennünket. Hónapról hónapra kövessük a változásokat nem csak a kertben, hanem a saját egészségi- és lelkiállapotunkban is, hiszen ez a terület rólunk is árulkodik. Ami megjelenik, arra szükségünk lehet.

Létesíthetünk gyógynövénykertet is, amibe akár vadon szedett gyökeres növényeket is megpróbálhatunk betelepíteni.


Ajánlott irodalom:

Magyar könyvklub: Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények
Thomas Laessoe: Határozó kézikönyvek: Gombák (Képes ismertető több mint 500 gombáról)

Kelta varázsital - A sör

A kelták nagyon kedvelték a lakomákat és a jó italokat. A gyalognép méz- és árpasört ivott, aminek receptjét feltehetőleg még Mezopotámiából hozták magukkal, és a germán népekhez hasonlóan ők is erőnövelő varázsitalnak tartották (ahogy a világhírű Asterix történeteiben láthatjuk, amiben a gallok a druida főzetének köszönhetően győzedelmeskednek a rómaiak felett). A magasabb rangú kelták azonban inkább a mediterrán vidékekről származó borral oltották szomjukat. Mikor Írország a X. században elzárkózott a vikingek támadásai elől, még akkor is fenntartottak egy útvonalat az Ibériai félszigettel, innen hozták ugyanis a jóféle bort.

A korabeli sörfőzés egyik alapanyaga az egyszerű hanga vagy más néven erika (Calluna vulgaris), télizöld, vadciprus, angyalmetélt a csarabfélék nemzetségébe tartozik. Latin neve a söprés szóból származik, többféle felhasználása mellett seprűként is használták. Megtalálható Észak-Amerikában, Ázsiában és Európában, elsősorban a mészszegény, napos, tápanyagban szegény savanyú talajokat kedveli. A 20-50 cm magas növény virágzata lehet rózsaszín, lila, vöröses és fehér is. Július végétől néha novemberig is virágzik. Norvégia nemzeti növénye. Belsőleg (vagy mézként) alkalmazva vízhajtó hatású, húgyúti fertőzések, hólyaghurut, veseproblémák, vérszegénység ellenszereként használható, de hatékony a reuma, a vese- vagy epekő kezelésekor is, illetve izzasztó, nyugtató és érelmeszesedés elleni hatása is ismert. Külsőleg, borogatásként a köszvényes fájdalmakat enyhíti, porrá tört, szárított levelei pedig a gennyes sebek gyógyulását segítik elő.


A régi időkben fölbe süllyesztett hatalmas dézsákban, izzó parázson hevített kövek segítségével főzték a sört. A komló használata előtt egy grut vagy gruit nevű (többnyire nyugtató, kábító hatású) növényi keveréket, a hanga mellett cickafarkat (Achillea millefolium), fekete ürmöt (Artemisia vulgaris), vízi rozmaringot (Ledum palustre), európai fenyérmirtuszt (Myrica gale), kerek repkényt (Glechoma hederacea), orvosi pemetefüvet (Marrubium vulgare) és malátát (csíráztatott gabonaszemeket) használtak.

A hanga esetében ehhez nagyon alapos tisztításra volt szükség, mivel leveleit megfertőzheti a többnyire gabonákon élősködő anyarozs (Claviceps purpurea) más néven ergot gomba vagy varjúköröm, mely hallucinogén alkaloidokat tartalmaz. Már az ókorban is ismerték a szédüléssel, fájdalommal, a végtagok üszkösödésével és hányással járó ergotizmust (más néven Szent Antal tüze), amit sokáig fertőző járványnak hittek. A görög Démétér kultusz követői azonban nagy valószínűséggel claviceps gombával fertőzött árpából, borból, reszelt sajtból és mentából készített italt, kykeón-t fogyasztottak. 1935-ben egy svájci vegyész, Albert Hofmann kezdett kísérletezni az ergottal, majd néhány évvel később létrehozta az LSD-25-öt, egy hallucinogén hatású alkaloidot.

Az egyiptomiakhoz hasonlóan, akik Ré földre hullott könnyeinek hitték őket, a kelták is nagy tisztelettel viseltettek a méhek (bech) iránt. Hitük szerint - a kutyákhoz, madarakhoz, lovakhoz és szarvasokhoz hasonlóan – ezek az állatok is szállítják a lelkeket a túlvilágra.
A méhek által készített és raktározott tápanyag, a méz (mil) fontos alkotórésze volt a sörkészítésnek, de számos más jótékony hatása is ismert. Sebek kezelésére is alkalmazták, mert elősegíti a folyadékáramlást, serkenti a vérkeringést, de teákban a meghűlések ellenszereként és vöröshagymával keverve szívpanaszok esetén is jó szolgálatot tehet.
A hangaméz, ahogy az egész növény, szintén alkalmas sör előállítására, de elég drága, így szükség esetén helyettesíthetjük bármilyen mézzel, ha ki akarjuk próbálni a mézsört.

Kelta menyegzői ital:

1-1,5 kg hangaméz
6-8 liter víz
1-2 alma, citrom vagy narancs (esetleg vegyesen)
1 csipet citromsav
20-30 deka cukor
2-3 dkg élesztő
1 szelet pirított kenyér

Egy nagy fazékban forraljuk fel a vizet, majd tegyük bele a mézet és a cukrot és kevergessük addig, amíg feloldódik. Amikor a főzet enyhén forr, adjuk hozzá a gyümölcsöket és a citromsavat is. Közben pirítsunk meg egy szelet kenyeret, majd amikor már nem forró, kenjük rá az élesztőt. Amikor a mézes víz kihűlt, tegyük az élesztős kenyeret a tetejére, és egy kis rést hagyva zárjuk le az edényt és hagyjuk így 10-12 órán keresztül. Ezután vegyük ki a kenyeret, szűrjük le az italt, majd töltsük át üvegekbe. Arra figyeljünk, hogy az alkohol képződése során gázok keletkeznek, ezért kilyukasztott dugót használjunk, vagy speciális, sörfőzéshez való dugaszt vásároljunk erre a célra.
Az üvegeket vagy az erjesztőedényt 15-20 fokos helyiségben tároljuk. 2-3 nap elteltével az ital forrni kezd, ilyenkor figyeljük a folyamatot, és ha szükséges, a képződő gázok távozását segítsük elő. Kb. 2-3 hét elteltével kész a mézsörünk, ekkor újra szűrjük le, és tároljuk hideg helyen.
A forrást bármikor megakadályozhatjuk, ha a folyadékot hűtőben tároljuk. Minél nagyobb a sör méz és a cukor tartalma, annál tovább eltartható.
Kísérletezhetünk különféle fűszerek hozzáadásával is. A fahéj, a szegfűszeg, a vanília vagy a gyömbér különleges ízt adhat a sörünknek.